Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

Hiteljogi Döntvénytár. 25 (Kúria 1929 febr. 1. P. II. 3721/1928. sz.) Indokok : Az 1926 : XVI. tc. 1. §-a értelmében a nyugdíjak átértékelését ennek a törvénynek rendelkezései szerint kell ugyan eszközölni; azonban az idézett törvény rendelkezései nem tiltják az azokkal ellenkező megegyezéseket, sőt azokat kifejezetten meg is engedik, ha az ott megjelölt feltételeknek megfelelnek. így a 4. §. 3. bekezdése értelmében a nyugdíjjárandóság mértékére az alkalmazottal kötött szerződés lehet irányadó ; a 9. §. szerint a társaság arányszámát bármikor felemelheti, ami az igényjogosultakkal létrejött megegyezésnek lehet eredménye ; végül a 14. §. 2. bekezdése kifejezetten azt az egyességet mondja irányadónak, amellyel a felek a járandóság összegét az 1924. évi július hó 1. napja után a pénz értékcsökkenésének figyelembevételével megállapították. A törvény tehát szabad kezet adott, a feleknek a nyugdíjjárandóság mértékének egyességi rendezésére, a nélkül, hogy őket a kiszámítás módjában korlátolta vagy hogy az egyesség lehetőségét csak az arányszám emelésére szorította volna ; másrészt pedig az 1924. évi július hó elseji időponton kívül a törvény egyéb időbeli korlátozást nem tartalmaz ; tehát nem szorítja az érvényes egyesség lehetőségét az 1926 : XVI. tc. életbelépése előtti időre és nem teszi érvénytelenné a törvény életbelépése után kötött és a törvény rendelkezéseitől eltérő egyességet. Az ellenkező felfogás arra vezetne, hogy a felek az arányszám megtámadási eljárás kikerülése céljából egyáltalában nem egyezhetnének meg akként, hogy az arányszám felemelését bizonyos feltételekhez kössék ; továbbá nem volna érvényes a törvény életbelépése után közös megegyezéssel létesített új nyugdíj szabályzat sem, mely a nyugdíj kiszámítását új alapokra fektetve, a visszaszámítást és átértékelést teljesen mellőzi és a nyugdíj alapjául a legutoljára élvezett illetményeket teszi; holott mindennek érvénytelenné nyilvánítása a törvény célzatával ellenkeznék. Nem helytálló az az álláspont sem, hogy felperesekre is az a 65 °/o-os arányszám az irányadó, amelyben alperes akkori nyugdíjasaival megegyezett ; mert az egyesség csak arra irányadó, akivel megköttetett. Az egyesség tehát csak az általános magánjognak a szerződési akarat hiányára vonatkozó szabályai szerint volna megtámadható. A kényszer fennforgását azonban a fellebbezési bíróság anyagi jogszabálysértés nélkül mellőzte; mert a felmondás a