Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

Hiteljogi Döntvénytár. 19 megállapítása is, hogy a perbeli autó a felperes által a rendelkezésrebocsátás előtt történt használata folytán vételárértékének °/0-ban kifejezett milyen mérvű értékcsökkenést szenvedett; mert a felperes jogszerű elállása folyományaként visszaállítandó előbbeni állapot csakis abban az esetben lesz igazságosan és méltányosan helyreállítva, ha a felperes az autó visszaadása ellenében a teljes vételárnak olyan részét kapja vissza az alperestől, amely a teljes vételárösszegből annak az összegnek levonása után fennmarad, amely az autó időközi használata folytán való értékcsökkenésének megfelel. Cégbitorlás: Céghasználati jog átruházása esetén, a jogosított csak átruházott alakjában 11. /. használhatja a céget. — //. Az 1923: V. tc. 8. §-a és a K. T. 24. §-a alkalmazhatása előfeltételei különbözők. I. A felperes a saját neve alatt folytatott mérlegkészítő iparvállalatát 1914-ben B. E.-nek adta el, ugyanakkor fizetés és haszonrészesedés ellenében öt évre mint üzletvezető ennek szolgálatába lépett és beleegyezett, hogy B. E. az üzletet olyan cég alatt folytassa, amelybe a felperes (Z. K.) neve az utódlást kifejező toldattal bele van foglalva. A céget «Z. K. utóda, B. E.» szöveggel jegyezték be. Ezt az üzletet B. E. 1915-ben ezen cég használatának jogával az alperesnek (Sz. N.) adta el, aki a rokonszakbeli E. és Sz. cégnek is tagja. A felperes ezen eladás után is szolgálatban maradt; utóbb a peres felek ellenséges viszonyba jutottak, a felperes a saját neve alatt •— céget nem jegyeztetett be—-újonnan mérlegkészítő üzletet nyitott. E. és Sz. a nyomtatott számlablankettákon «Z.-féle Első magyar vegyi mérleggyár főelárusítója» megjelölést használt, alperes pedig a telefonelőfizetők szaknévsorába «Z. K., E. és L.» és «Z. K. utóda» megjelöléssel vétette fel cégét. — A törvényszék a keresetet elutasítja azzal, hogy az említett ténykedések nem a K. T. 21., ill. 24. §-a szerint való jogosulatlan céghasználat, ill. cégbitorlás, hanem «inkább» iparrendészeti kihágás, a fellebbezési bíróság az alperest esetenként kiszabandó 200,000 K pénzbírság terhével az említett ténykedésektől eltiltja. A Kúria a felülvizsgálati kérelmeket elutasítja. (Kúria 1925 máj. 20. P. IV. 6313/1924. sz.) Indokok : I. Felperes keresetét nem az 1923 : V. tc. 8. §-árar hanem a K. T. 24. §-ára alapította. E két törvényszakasz alkalmazhatóságának előfeltételei egymással nem azonosak és a fennforgó esetben az eljárás lefolytatása sem történt mindenben az 1923 : V. tc.-nek — nevezetesen e tc. 41. §-ának — megfelelő módon : a fellebbezési bíróság ítéletének az 1923 : V. tc. 8. §-ára hivatkozása tehát nem helytálló. Ámde az alperes felülvizsgálati kérelme mégsem vezethetett sikerre, mert a K. T. 24. §-ában meghatározott cégbitorlás