Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

8 Hiteljogi Döntvénytár. hoz vett és néhány nappal elbocsátása előtt üzleti titkokat, elárult. Az elbocsátás tehát nem késett el és ezért nem sértett anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróság, midőn az egyes elbocsátási okok érdemleges elbírálásába bocsátkozott ; miért is felperesnek erre vonatkozó csatlakozási kérelme nem helytálló. II. De nem sértett sem anyagi, sem eljárási jogszabályt a fellebbezési bíróság akkor sem, midőn az alperes által felhozott egyes elbocsátási okokat nem találta alaposaknak. L Az alkalmazottat elbocsátani csak olyan tények vagy mulasztások miatt lehet, melyeket a szolgálati viszony megszüntetése előtt követett el. Alperes azt vitatta, hogy felperes az élelmezési kontókönyvet jogtalanul elvitte és felhívás dacára sem adta vissza. Abból, hogy felperes mint ügyvezető igazgató, hivatali működése alatt az alperes könyvei felett rendelkezhetett, hogy a öj alatti elbocsátólevélben az üzleti könyv jogtalan elvitele elbocsátási ok gyanánt kifejezetten felemlítve nincs, hogy alperes csak az 1925. évi június hó 7. és 12. napjain kelt E) és F) alatti levelekben, tehát már az elbocsátás után hívta fel a felperest e könyv visszaadására és annak visszatartását elbocsátási ok gyanánt még ezekben a levelekben sem érvényesítette : az okszerű következtetés szabályainak sérelme nélkül és a bizonyítékoknak a Pp. 270. §-a szerint való mérlegelése alapján állapíthatta meg a fellebbezési bíróság, hogy felperes az említett könyvet csak szolgálati viszonyának megszűnése után vihette magával. De különben is felperes mint ügyvezető igazgató nem jogtalanul tartotta magánál szolgálata alatt az említett könyvet és arra sincs adat, hogy alperes annak kiadását tőle szolgálati ideje alatt követelte volna ; ennélfogva az időközben visszaadott élelmezési kontókönyvnek magánáltartását a kötelességteljesítés makacs megtagadásának sem lehet tekinteni. 2. Az ügyvezető igazgató nem tartozik a segédszemélyzet közé és ennélfogva ránézve az ipartörvénynek az iparos- és kereskedősegédekre vonatkozó rendelkezései minden tekintetben nem alkalmazhatók. Ehhez képest az 1884 : XVII. tc. 94. §. b) pontjának az a rendelkezése, mely az elbocsátás okául az egy napon át való igazolatlan szünetelést állítja fel, nyilvánvalóan csak a folytonos és egyenletes üzemi vagy üzleti munkára beosztott személyzetre nyerhet alkalmazást ; mert az ügyvezető igazgató, mint a segédszemélyzet felett álló alkalmazott, az utóbbival" már munkája tekintetében sem hasonlítható össze és ezért hivatali kötelességei is mások, mint a közönséges segédszemélyzet tagjaié. Az ő távolmaradása tehát elbocsátási okul nem az \