Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)
Hiteljogi Döntvénytár. 7 fellebbezési bíróság pedig tényként megállapította, hogy felperes egy igazgatósági ülés megtartását meg is hiúsította. Mindazonáltal nem lehetett a fellebbezési bíróság jogi álláspontját teljes mértékben elfogadni. Ugyanis a részvénytársaságnak alapszabályszerű cégjegyzéssel történt jogi nyilatkozatát azon az alapon, hogy az nem az arra jogosult szervek határozatát tartalmazza, csak maga a részvénytársaság teheti vitássá. Ha azonban a részvénytársaság ezt a nyilatkozatot magáévá teszi, a másik fél, akivel szemben e nyilatkozat megtétetett, annak érvényességét meg nem támadhatja. E mellett az a körülmény, hogy valamely elbocsátási okról való tudomásszerzés után a munkaadó az azonnali elbocsátás jogával nem azonnal él, csak abban az esetben tekinthető erről a jogról való lemondásnak, ha az elbocsátási okok huzamosabb ideig való eltűréséből és a jognak huzamosabb ideig való nemérvényesítéséből a munkaadó megbocsátására vagy arra lehet következtetni, hogy az általa ismert okokból nem kívánja elbocsátási jogát gyakorolni. A részvénytársaság cselekvése és tudomása csupán törvény- és alapszabályszerű szervei gyanánt működő természeti személyek útján lehetséges ; ekként a részvénytársaság az elbocsátási okokból csakis az igazgatóság tagjai útján szerezhet tudomást és csakis ezeknek állott módjában felperes tényei ellen tiltakozni vagy azokat elnézni; ennélfogva abban az esetben, ha a részvénytársaság igazgatósága az egyúttal igazgatósági tagként szereplő ügyvezető igazgató felperes elbocsátása tárgyában annak magatartása miatt szabályszerű határozatot nem is hozhatott : nem lehetett akadályozva abban, hogy képviseletre jogosult szervei útján az elbocsátásra okot adó cselekvések vagy mulasztások tekintetében tiltakozzék ós jogfenntartással éljen és nincs elzárva attól sem, hogy a részvénytársaság szabályszerű cégjegyzéssel ellátott nyilatkozatával az ügyvezető igazgatót állásából elbocsássa és az elbocsátás jogosságát bírói döntésre bízza. Az ellenkező felfogás arra vezetne, hogy az az ügyvezető igazgató, ki a részvények egy bizonyos hányadának birtokában megmaradva, igazgatósági tagi állásáról le nem mond, semmiféle visszaélés esetén sem volna állásából elbocsátható, ami a törvénynek nem lehetett célja. Mindazonáltal a D) alatti elbocsátást nem lehetett elkésettnek tekinteni, mert alperes azt közvetlenül az elbocsátását megelőzőleg felmerült cselekményekre is alapította ; nevezetesen vitatta, hogy felperes hivatalából állandóan elmaradt és a munkával 1925. évi június hó 1., 2. és 3. napjain is szünetelt; hogy közvetlenül elbocsátása előtt üzleti könyveket jogtalanul magá-