Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

Hiteljogi Döntvénytár. 159 nyugdíjakat állandóan a sajátjából egészíti ki és hogy ők Magyarországon teljesítettek szolgálatot az alperesnél, az egyik felperes pedig az alperes székhelyének áthelyezése után annak érdekköréhez tartozó, magyar területen lévő rt.-nál folytatott szolgálatot. — A Kúria a felperesek felülvizsgálati kérelme következtében a fellebbezési bíróság ítéletét a címbeli álláspontoknál fogva feloldja. _ s (Kúria 1929 okt. 30. P. II. 3128/1929. sz.) Indokok : A kereseti igény jogosságának eldöntésénél a következő szempontokat kéllzfigyelembe venni. A kereseti előadások szerint mindkét felperes Magyarországon teljesített szolgálatot az alperesnél éspedig olyan időben, amikor még alperes Budapesten bírt székhellyel és magyar bejegyzett részvénytársaság volt és dr. B. Sándor I. r. felperes azt adta elő, hogy az alperes kivonulása után az annak érdekköréhez tartozó és magyar területen levő M. m. rt.-nál teljesített szolgálatot. A Magyarországon teljesített szolgálatból eredő mindennemű igények a nemzetközi jog általános elvei szerint a magyar jog alapján bírálandók el, annál is inkább, mert ha fennállottak olyan kötelezettségek, melyek az alperest mint magyar részvénytársaságot terhelték, ezek azáltal, hogy alperes a kötelezettségek keletkezése után székhelyét az országtól elszakított területre tette át, el nem enyésztek és tartalmuk változást nem szenvedhetett. Ebből a jogelvből kiindulva elsősorban, az a kérdés volt vizsgálandó, hogy — tekintettel arra, miként alperes saját nyugdíjintézetet vagy alapot nem létesített, hanem e helyett alkalmazottait a prágai nyugdíjbiztosítóintézetbe irattá be — bírt-e ez a ténye olyan jogi jelentőséggel, hogy ezzel kötelezettséget kívánt vállalni az alkalmazottakkal szemben arra nézve, hogy nyugellátásukat a prágai intézet útján biztosítja. Ennek megítélése szempontjából vizsgálni kell, vájjon kötelezte-e az alperes az összes alkalmazottait a prágai intézetbe való. belépésre, fizette-e helyettük a biztosítási díjakat, levonta-e azokat fizet ésükből, milyen viszonyban állott ő maga a prágai nyugdíjbiztosítóintézettel; és minthogy a meg nem támadott tényállás szerint a prágai intézet az alperestől teljesen önálló jogi személy volt, amely ekként az ő keretében működőnek nem tekinthető,' az a biztosítás, amellyel az alperes alkalmazottainak nyugellátásáról gondoskodott, olyan intézményes gondoskodás volt-e, amely az ő részöről már ezen ténykedése által azt a kötelezettséget szülte, hogy minden alkalmazottjának nyugellátásáról a prágai intézet útján gondoskodni tartozik is. Amennyiben ez a kötelezettsége meg volna állapítható és amennyiben ezenfelül bizonyítva volna az a felperesi tényállítás \