Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

Hitéijogi Döntvénytúr. 109 mondásra feltétlenül kifizeti. A felperes annak előadásával, hogy az alperes az üzletrészek értékét megnyitó mérlege alapján sokkal kisebb összegben határozta meg, az üzletrészek helyett a vételárat készpénzben követeli, átértékelve. — A Kúria a címbeli álláspontnál fogva az érvénytelenül kikötött üzletrészek szolgáltatása helyett, az alperest a 100 °/0-ka,l átértékelt vétel­árnak készpénzben fizetésére kötelezi. (Kúria 1929 máj. 31. P. IV. 1675/1929. sz.) Indokok : E szerint a felek ezzel a megállapodással eltértek a Kt. 237. §-ában foglalt attól a jogszabálytól, hogy korlátolt felelősségű szövetkezet, mint amilyen az alperes, a kivált tag üzletrészét csak a Kt. 254. §-ában megszabott egy évi határidő lejártával és csak azzal a feltétellel fizetheti ki, ha addig a tár­saság feloszlása el nem határoztatott. A Kt. 237. §-ában foglalt rendelkezés azonban, mint amely a szövetkezeti hitelezők érde­kének védelmét szolgálja, az anyagi jog szerint abszolút hatályú, attól egyfelől a szövetkezet, másfelől annak tagja között létrejött más megegyezéssel eltérni nem lehet és az ily esetleges megegye­zés az említett törvényes rendelkezéssel szemben érvénytelen. Ehhez képest a jelen esetben sem érvényes az a kikötés, hogy a felperes a szövetkezetből kiválása esetében üzletrészeinek ki­fizetését a 30 napi felmondási idő lejártával feltétlenül követel­heti ; e kikötés érvénytelensége pedig az üzletrészek átvételére vonatkozó egész megállapodás hatálytalanságát maga után vonja, mert az is jogszabály, hogy részleges érvénytelenség esetében az egész jogügylet megdől, hacsak meg nem állapít­hatni, hogy azt az érvénytelen rész nélkül is létesítették volna ; már pedig a felperes a 3-/- jelű leveléből megállapíthatóan, «mint üzletember, tőkéjét immobillá tenni» nem akarta és a kérdéses kikötés nélkül az üzletrészek átvételére vonatkozó megállapodást sem létesítette volna. Minthogy ezek szerint a feleknek az üzletrészek átvéte­lére vonatkozó megállapodása egészben érvénytelen, annak a felperes vételárkövetelését megszüntető hatálya nincs : az idé­zett anyagi jogi szabályokkal ellentétes tehát a fellebbezési bíró­ságnak az a jogi álláspontja, hogy a megállapodás következté­ben a felperes vételárkövetelése megszűnt. A felperesnek az ezt az álláspontot és az erre alapított ítéleti döntést támadó felülvizsgálati panasza alapos. Ennélfogva a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoz­tatásával azt kellett megállapítani, hogy a felperest az említett vételár megilleti és ezenfelül, mivel a vételár összege az 1920. évi május hó 20-án, vagyis az 1928 : XII. tc. 2. §-ában meg­szabott időpont szerint határoztatott meg, a méltányosság­nak megfelelő arányban azt a különbözetet is követelheti,

Next

/
Thumbnails
Contents