Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

90 Hiteljogi Döntvénytár. (Kúria 1929 jún. 14. P. VII. 8341/1928. sz.) Indokok : Az ítéletben a felperes követelése mint haszonbérkövetelés nyert megállapítást. Igaz ugyan, hogy az ítélet indokaiban az is kiemeltetett, hogy a peres felek a haszonbérleti szerződést írásba nem foglalták, továbbá hogy éppen ezért az illetékes közigazgatási bizottság gazdasági albizottságánál be sem mutatták, így ennek részéről a szerzó'dés az 1920 : XXXVI. tc. 49. §-ában foglalt jogszabály ellenére tudomásul se vétetett és a bíróság ezzel kapcsolatban annak az álláspontjának adott kifejezést, hogy ez a körülmény sem akadályozhatja meg a felperes követelésének «magánjogi kártérítési)) igény gyanánt való érvényesítését, azonban ez a pótlóan felhozott ítéleti indok nem változtat az ítéletben kifejezésre jutott azon az állásponton, hogy az abban megjelölt tőke és járulékok a felperes javára haszonbérkövetelés címén ítéltetettek meg. Ennek az ítéletnek a jogereje a Cst. 151. §-a értelmében a közadós összes hitelezőivel szemben, tehát az alperesekkel szemben is hatályos, következéskép a felperes jogerős ítélettel haszonbérkövetelésnek minősített követeléséhez az anyagi jog szabályai értelmében már ebből az okból fűződik az a következmény, hogy őt az 1881 : LX. tc. 72. §-ának korlátai között törvényes zálogjog alapján való kielégítés illeti, és az ítéletnek fentebb kiemelt természetével szemben már nem tehető vizsgálat tárgyává az, hogy az 1920 : XXXVI. tc. 49. §-a értelmében szükséges tudomásul vétel elmulasztása folytán a felek szerződése a haszonbérleti viszonyra nézve fennálló szabályok szerint bírálandó-e el vagy nem. Az 1881 : LX. tc. 72. §-a szerint a haszonbérbeadót az ott megjelölt ingóságokra törvényes zálogjog illeti egy évi haszonbér erejéig s ez a zálogjog akár már lejárt, akár legközelebb lejárandó, akár részben lejárt, részben lejárandó részletekre és pedig akkor is megilleti a haszonbérbeadót, ha a kérdéses ingók nem a haszonbérlő tulajdonai. Ezért a felperes a fennforgó esetben törvényes zálogjogát az alperesekkel szemben is, vagyis az általuk gyakorolt és jogszerűnek elismert visszakövetelési jog ellenére is érvényesítheti. A felperes azonban törvényes zálogjogát figyelemmel arra, hogy a törvény felhívott rendelkezése a zálogjog terjedelmét kifejezetten összegszerűen, vagyis kizáróan egy évi haszonbérösszegre korlátozza, az állandó bírói gyakorlatnak megfelelően csakis a haszonbér tőkeösszege és ennek az esedékesség idejétől számított törvényes kamata erejéig gyakorolhatja, míg a követelés érvényesítésével felmerült költségek törvényes zálogjog alapján való kielégítését nem követelheti.