Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

bO Hiteijógi Döntvény tár. mázott özvegye támaszthatott a nyugdíjra igényt és vele szemben az 1941. évi nyugdíjszabályzat 19. §-a volt az irányadó, amely az özvegy nyugdíját a férj mindenkori nyugdíjának 60%-ban szabja meg; vagyis magánál felperesnél az átértékelendő alap 8160 K-t. lelt ki. Nem hivatkozhatik felperes ezzel szemben jogszerűen sem az alperes 1918. évi újabb nyugdíjszabályzatának 19. §-ára, sem arra, hogy alperes neki férje halála után 10,200 papírkorona nyugdíjat, tehát számszerűleg a férje által élvezeit nyugdíj 75 %-át fizette a pert megelőzően, mert egyrészt férje még a korábbi nyugdíjszabályzat érvényessége idején nyugdíjaztatott, az 1918. évi szabályzat hatályba lépése után szolgálatot már egyáltalában nem teljesített és az újabb szabályzat hatálya ennek 46. §-a kifejezett rendelkezése szerint csakis az 1918 május l-e után nyugállományba kerülő nyugdíjintézeti tagokra terjedt ki, így felperesre az még nem vonatkoztatható, másrészt, mert a 10,200 papírkorona önkéntes megadása még egyáltalában nem foglalja magában sem az 1918. évi nyugdíjszabályzat alkalmazandóságának, sem a férjnek az 1926. évi XVI. tc. szerint járó nyugdíja 75%-ára irányuló igény jogosságának elismerését. A 8160 K-ás alapnak pedig az alperes nem vitás 30%-os arányszáma mellett valóban 2448 pengő átértékelt nyugdíj felel meg, amiből egy hóra 204 pengő = 2.550,000 korona esik ; ennélfogva a fellebbezési bíróság döntése e részben is törvényszerű. Felperes eredetileg évi 10,200 aranykoronát követelt keresetében, míg alperes a felértékeléshez való jogát már azáltal elismerte, hogy felperes nyugdíját önként még a per előtt havi 1 millió koronára felemelte és lényegében csak a felértékelés követelt mérve ellen védekezett; e mellett felperes már az elsőbíróságnál is csak csekélyebb részben lett pernyertes és így a Pp. 426. §-ával teljesen összhangban történt alperesnek csak a pervesztesége arányához mért perköltségben való marasztalása. Másfelől azonban alperes fellebbezésének sikere főként az 1926. évi XVI. tc.-nek időközben bekövetkezett életbeléptén nyugodott és e törvény megalkotása nélkül felperes magasabb összeg megállapítását is joggal remélhette; így az idézett törvény 24. §. 2. bek.-re tekintettel nem törvénysértő a fellebbezési bíróságnak az az intézkedése sem, hogy a fellebbezési költséget a felperesi fellebbezés sikertelensége dacára kölcsönösen megszüntette. Vétel: A forgalmi engedély a gépkocsi-vétel lényeges része 31. kikötés nélkül is: a vevő az ügylettől elállhat, ha az eladó a forgalmi engedélyt szolgáltatni nem tudja.