Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

42 Uiteljoyi Döntvénytár. Ezért nem helytálló alperesnek válasziratában felhozott az az álláspontja, hogy a jelen követelés a kir. Kúria jogegységi tanácsának 31. számú polgári döntvénye értelmében nem tartozik rendes bírói útra és hogy ekként a Pp. 180. §. 1. pontjában említett és hivatalból észlelendő pergátló körülmény forog fenn. lf. Felperesnek az a panasza, hogy 42 évi szolgálata után történt végellátása nem az 1906. évi 260. számú körözvény alapján történt, mely olyan munkás részére, ki 40 évet meghaladó ideig szolgált, 780 korona évi kegydíjat állapított meg, amely őt aranykoronában illeti, holott alperes részére csak havi 18 aranykoronát utal ki. Ez a panasz azért nem alapos, meri kétségtelen ugyan, hogy az 190C. évben korona alatt arany értéket értettek, azonban a háború óta bekövetkezett pénzromlásnak éppen az a következménye, hogy a korábban teljes aranyértékben elgondolt nyugellátás mértéke vagy átértékelés vagy külön jogszabályok szerinti új megállapítás alá esik. Az 1926: XVI. le. 2. §-a értelmében az alperes vasútnál a nyugdíj természetű járandóságok mértékére nézve külön jogszabályok irányadók és e külön jogszabállyal való szabályozás a törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott 9282 1926. M. E. számú rendeletlel meg is történt, miért is felperes kegydíjának mértékére nézve az említett rendeletben foglalt jogszabályok az irányadók. A most felhívott rendelet e járandóságok mértéke tekintetében kifejezetten a m. kir. államvasutak nyugdíjasaira és nyugbéreseire vonatkozó szabályokat mondta ki irányadóknak; a kegydíjra nézve pedig 2. ^-ában azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a végellátási inlézetekhez nem tartozó alkalmazottak, illetve ezek özvegyei és árvái részére kegydíjként annak az összegnek a fele utalható ki, mely őket megilletné az esetben, ha az alkalmazott, férj, atya valamelyik vérellátási intézetnek tagja volna. Minthogy pedig nem vitás, hogy e szabályok szerint felperest abban az esetben, ha az alperesi nyugbérpénztár tagja lett volna, beszámítható szolgálali idejére való tekintettel 36 aranykorona nyugbér illetné, az idézett rendelet értelmében neki, mint nem pénztári tagnak, kegy díjként ennek az összegnek a fele, azaz 18 aranykorona jár, amit nem vitásan meg is kap. Ezzel a megállapítással szemben felperesnek az a panasza, hogy a nem szakképzett munkások B) csoportjába sorozása nem helyes ; mert az alperesnél sohasem volt nyugbérintézeti tagság szempontjából A) és B) csoportba tartozó munkások között különbség téve; hanem a szakmunkások és nem szakmunkások mindenkor egyenlő járulékot fizettek a nyugbérpénztárba, míg a m. kír. államvasutak nyugbérpénztárába a nem szakmunkások kisebb járulékot fizetlek, mint a szakmunkások ; és ezért ez a megkülöu-