Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

//11elfogi Dontvéitytár. S3 böztetés az alperesi munkások tekintetében jogtalan. Eltekintve attól, hogy felperes a nyugbérpénztárba járulékot egyáltalában nem fizetett és ekként a mások által fizetett járulékokra sérelemként nem hivatkozhalik : a törvényerejű rendelkezésnek azzal a szabályaival szemben, mely az 5461,1924. M. E. számú rendeletnek alkalmazását elrendeli, amely pedig ezt a megkülönböztetést szakmunkások és nem szakmunkások közölt megtette, amely megkülönböztetés tehát az alperesnél is alkalmazandó: nem sértette meg alperes a fennálló szabályokat, midőn a nem szakmunkás felperes kegydíját a szakképzettséggel nem bíró munkások részére felállított B) csoport nyugbérének felében állapította meg. További panasza felperesnek az, hogy habár ő 42 évet töltött alperes szolgálatában, a kegydíj kiszámításának alapjául csupán 27 év számíttatott be. Nem vitás, hogy az 1910. évi január hó 1-én életbelépett alperesi nyugbérszabályzat szerint az 1910. évi január hó 1-je elölt eltöltött szolgálati idő három évet meghaladó részének csupán fele számítandó be a nyugbérpénztári tagságba. Minthogy az 1882. évi szeptember hó 1-én szolgálatba lépett felperes 1910. évi január hó l-ig 27 évet és 4 hónapot szolgált: abban az esetben, ha felperes a nyugbérpénztár tagjául felvétetett volna, nyugbérbe beszámítható szolgálati időként csupán 24 évnek és 4 hónapnak a fele, vagyis 12 év és 2 hónap lett volna beszámítható, amelyhez számítva az 1910. évi január hó 1-től 1924. évi május hó 31-ig terjedő 14 évi és 5 hónapi szolgálatot, a felperesnek az a szolgálati ideje, amelynek alapján neki nyugbérintézeti tagsága esetén nyugellátás járt volna, helyesen számíttatott 26 évben és 7 hónapban, azaz kereken 27 évben, amely számítás alapján részére az 5461/1924. M. E. számú rendelet értelmében havi 18 aranykoronánál nagyobb kegydíj nem jár. 1924. évi június hó 1-én történt társasági ellátásbavételtől a 9282 1926. M. E. számú rendelet életbelépéséig, 1906 október 31-ig terjedő időre ugyanennek a számítási módnak az alkalmazása pedig azért nem sért jogszabályt, mert a íelhivott rendelet a 6001 1923. M. E. és 5461/1924. számú rendeleteknek irányadóul kijelölésével ezeknek a rendeleteknek életbelépése időpontjára visszaható erővel szabályozta a nyugellátás mértékét, miért is az a peresített igény egészére nézve ugyanazon elvek szerint volt elbírálandó. Nem sértett tehát anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróság, midőn megállapította, hogy felperes törvényszerűit járó nyugellátási igényére nézve kielégíttetett és hogy ekként keresetének nincs alapja. Ezért felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani