Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

Hiteljogi Döntvénytár. ségi döntvénye is. II. A 9282/1926. M. E. számú rendelet 2. §-a szerint az alkalmazottnak, mint nem pénztári tagnak, kegydíjként annak a fele jár, ami nyugbér címén illelné, ha a nyugdíjpénztár tagja lett volna. __, . (Kuna 1928 márc. 2. P. II. 8598/1926. sz.) Indokok : Az 1926: XVI. tc. 2. §-a felhatalmazta a minisztériumot, hogy rendeletileg szabályozza azoknak a járandóságoknak a mértékét, amelyek mértékéről a felhívott §-ban említett intézményeknél teljesített szolgálat után járó nyugdíj vagy nyugdíjtermészetű járandóság tekintetében a törvény életbelépéséig külön jogszabály nem rendelkezett. A minisztérium e felhatalmazás alapján kibocsátott 9282 1926. M. E. számú rendeletében az alperes Duna-Száva-Adria Vasúttársaságnál teljesített szolgálat alapján járó nyugdíj és nyugdíjtermészetíí járandóságok mértékének megállapításáról rendelkezett és ennek a nyugellátásnak a mértéke tekintetében állapította meg, hogy arra nézve a m. kir. államvasúti nyugdíjasok, özvegyek és árvák nyugellátását szabályozó 6100/1923. M. E., 5460/1924. M. E., 5460/1924. M. E., 5461 1924. M. E. és 7200 1925. M. E. számú rendeleteknek még hatályban levő rendelkezései és az 5300/1925. M. E. számú rendeletnek intézkedései irányadók. Minthogy a felhatalmazás kifejezetten az említett járandóságok mértékének megállapítására terjed ki, de az említett jogalapból eredő követeléseknek a rendes bíróság hatásköréből való elvonására nem vonatkozott és minthogy a minisztérium a nyert felhatalmazás eme korlátozása folytán a 9282/1926. M. E. számú rendeletben a bírói hatáskörre vonatkozó rendelkezéseket nem is tett: kétségtelen, hogy az alperes ellen támasztható nyugdíjkövetelésekre nem kívánta kiterjeszteni a 7200 1925. M. E. számú rendeletnek kizárólag a m. kir. államvasutak nyugdíjasaira, nyugbéreseire és azok özvegyeire és árváira vonatkozó 89. pontjában foglalt azt a rendelkezést, mely a m. kir. államvasutak vagy ennek nyugellátási intézetei ellen ilyen címen támasztható követelések érvényesítése elől a rendes bírói utat elzárta. Nyilvánvaló ez abból is, hogy a 7200/1925. M. E. számú rendelet az 1924 : IV. tc.-ben foglalt felhatalmazás alapján bocsáttatván ki, annak célja az állami háztartás egyensúlyának helyreállítása volt és ezért csupán az állami intézményekre terjedt ki, miért is a törvény céljával és szellemével is ellenkeznék, ha az annak felhatalmazása alapján kiadott rendeletben állami pénzügyi okokból foglalt hatásköri szabályozás a nem állami, hanem az állam állal még át nem vett magánvállalatokra is kiterjesztetnék.