Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

38 Hiteljogi Dö)itvé»ylár. egyébként a szolgálali szabályzat szerint a nyugdíjigénytől az alkalmazott csak büntető bírósági marasztaló ítélet alapján, avagy elbocsátásra szóló fegyelmi határozat útján volna megfosztható: törvényszerű a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy felperest a 3. • . alattira tekintettel semmiféle nyugdíj meg nem illeti. Téves ugyan a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy az alperes által tett bűnfenyítő feljelentés alaptalansága felperes részéről csak jogerős büntető bírósági ítélettel lett volna bizonyítható, mert a magánjogi követelések alapjául szolgáló tények rendszerint a Pp. által engedett bármely bizonyítási eszközzel igazolhatók és a büntető ítélettel való igazolás — a magánindítvány visszavonására tekintettel — nem is lelt volna keresztülvihető. Ámde a fellebbezési bíróságnak ezen állásfoglalása a felperesre sérelemmel nem járt, mert egyrészt a minden kényszer nélkül és szabad elhatározásból létrejött lemondás mellett a nyugdíjat még a feljelentés alaptalansága sem tenné megítélhetővé, másrészt, mert felperes azt az egész per során bizonyítani még csak meg sem kísérletté és semmiféle bizonyítási indítványt nem is tett arra nézve, hogy az alperes feljelentése valóban alaptalan lett volna. Ekkép felperes összes felülvizsgálati panaszai alaptalanok. Szolgálati szerződés: ((Végkielégítés)) értelmezése. 24. A munkaadó által felajánlott végkielégítés nem tekinthető az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 9. f-ában említett, szorosan vett végkielégítésnek, hanem a szolgálati viszony megszűnéséből az alkalmazottat illető összes igények kielégítésére szolgáló juttatásnak, ha a körülményekből ez a szándék ismerhető fel. Tr, . (Kuna 1928 febr. 9. P. II. 7620/4926. sz.) Indokok: Az érvényben levő jognak megfelel ugyan a felperes részéről felülvizsgálati panaszában felhozott az a szabály, hogy a felek cselekményeinek és ügyleteinek megítélése szempontjából elsősorban maguk a tények és a felismerhetően kifejezésre jutott akaratnyilvánítások a döntők és hogy ezekkel szemben a feleknek belső, világosan ki nem jelenlett céljai és szándékai, valamint akaratelhatározási indokai rendszerint jelentőséggel nem bírnak. Ámde e szabály a felperes követelését az adott esetben jogszerűvé mégsem teheti, mert e szabály alkalmazhatásának ténybeli előfeltételei teljesen hiányzanak, .lelesül abból a tényből, hogy alperes az A) alatt csatolt levelel felpereshez a felperes