Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

16 Hileljogi Döntvénytár. állomás útján eszközölt vizsgálat eredményéről a felperesi értesítette és egyúttal a mag hibás minőségéből származó kárának megtérítéséhez való jogát fenntartotta. Ehhez képest az alperes -a K. T. 348. §-a alapján jogosan követeli a felperestől ama kárának megtérítését, amelyet az ez által szállított mag hibás volta folytán csökkent terméseredmény által szenvedett. Vétel: A vevő által átvett árunak a vételárfizetésben beállott késedelem után 10. az eladó által a pecsétek eltávolítása mellett saját hordóiba lefejtése nem tekinthető az áruval való jogtalan rendelkezésnek, mert előadása szerint az áru romlandóságára tekintettel csupán felperes érdekében tette azt (Kúria 1927 nov. 15. P. VII. 1233/1926. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság az alperesnek abból a tényéből, hogy ő a nála visszamaradt bort a felperes előzetes értesítése nélkül a hordókból, a pecsétek eltávolítása után, a saját hordóiba lefejtette, azt a jogi következtetést vonta le, hogy az alperes ezzel a borral jogtalanul rendelkezett s ezért felperes jogosan állhatott el az ügyletnek nem teljesített részétől s visszakövetelheti az alperes által kiadni megtagadott bor után lefizetett vételárat. A fellebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja is téves, mert igaz ugyan, hogy a kötlevél szerint a borokban a szállításig előállható apadás vagy egyéb kár a felperes veszélyére szolgál, azonban a felperes a megvett összeg bormennyiséget jóval a szállítási határidőn túl át nem vévén, ez alperes csupán a felperes érdekében fejtette le a borokat, hogy — tekintettel a bor romlandó természetére, a lepecsételt hordókban lévő borok romlását ezzel megakadályozza. Az alperesnek ez a ténye tehát nem tekinthető a borral való rendelkezésnek, mert az alperes a bort előadása szerint, sem el nem adta, sem fel nem használta s az jelenleg is a felperes rendelkezésére áll. Az alperes tartozott volna ugyan a borok lefejtéséről a felperest előzetesen értesíteni s ezt nem tette. Ez a mulasztása azonban — fennt kifejtettek figyelmébe vétele mellett — egymagában nem vonja maga után azt a következményt, hogy a felperes a még visszamaradt borra vonatkozó adásvételi ügylettől pusztán e miatt elállhasson, hanem ennek csak az lehet a következménye, hogy a felperes kifogásával szemben az alperesre hárul annak a bizonyításnak a terhe, hogy ő ugyanazt a bort, ugyanolvan menv-