Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

Ili lat jogi Uöiituriit/lár hányadának zsizsikessége okozta, amely zsizsikes magnak tényleg csak i4%-ban.-; csíráztak, úgy, hogy a 44"82%-nyi tisztamagnál megállapított 90%-os csírázóképesség tigyélembe\ ételével az egész mennyiségnek tehát a tiszta és zsizsikes borsó összességének csírázóképessége — a borsóvetőmag csirázóképességének legalsó határakép megkívánt 90% helyett — csupán öö%-nak felelt meg. Az 1895:XLVI. tc. 3. §-nak d) pontja szerint kihágásnak minősül mezőgazdasági terményeknek, termékeknek vagy cikkeknek — amelyek körébe a törvény végrehajtása iránt kibocsátott 33,286/1896. számú földmívdésügyi miniszteri rendelet 2. §-a értelmében a gazdasági velőmagvak is tartoznak — oly elnevezéssel vagy megjelöléssel forgalomba hozatala, amely azokat természetük szerint meg nem illeti; az említeti rendelet o. §-nak f) pontja szerint pedig ily megítélés alá esik azoknak megromlott, vagy használati értékükben megfogyatkozott állapotban minőségük tekintetében való megtévesztésre alkalmas elnevezés vagy megjelölés alatt való forgalomba hozatala is. Ugyanezen rendelet 8. §-nak 6. pontja továbbá előszabja, hogy a vetőmagnak — az ezúttal fenn nem forgó kivételtől eltekintve — csakis a mag tisztaságának, úgyszintén csírázó képességének %-ban való határozott megjelölése mellett hozhatók figyelembe. Ily megjelölés az irányadó tényálláshoz képest a felperes részéről az adott esetben nem történt. Az érintett törvényi rendelkezésekre is figyelemmel nyilvánvaló, hogy a magkereskedő felperesnek az az eljárása, amely szerint az alperesnek vetés céljára, vetőmag árban, vetőmagnak nem nevezhető, elégtelen csírázóképességű borsót küldölt a nélkül, hogy megjelölte volna annak tisztasági és csírázóképességi arányát, megtévesztő volt és ebből folyóan a K. T. 350 §-ában meghatározott magánjogi csalás tekintete alá vonandó. Ily esetben pedig az eladó a K. T. 346. §-nak határozatára nem hivalkozhatik. Ezzel szemben nem hozható fel az, hogy a felperes által vetőmagkép szállított borsó bizonyos zsizsikességét az alperesnek észre kellett vennie. Ugyanis a zsizsikesség aránya csak tüzetes vizsgálat alapján lett volna megállapítható, a csírázó képesség aránya pedig csíráztalás útján. Ily előzetes hosszadalmas vizsgálatnak alperes a vetőmag kereskedőtől vetőmag gyanánt vásárolt, a magot elvetés előtt alávetni nem tartozóit tekintet nélkül arra, hogy a vetéssel való megkésés veszélye nélkül volt-e arra ideje. Az ügyleti jogviszonyból kifolyóan reá háruló annak a kötelességének pedig, hogy a helyzet és szándéka felől ellenfelét bizonytalanságban ne tartsa, az alperes eleget tett azzal, hogy amikor az elvetéssel egyidejűleg az okszerű gazdálkodás követelményekép foganatva vett házi csíráztatás hiányos eredménye megállapítható volt, erről, majd ennek folytán a m. kir. állami vetőmag vizsgáló