Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

8 Hiteljogi Döntvénytár. (Kúria 1927 dec. 6. P. IV, 3073/1927. sz.) Indokok : A kezesség járulékos természetéből folyó jogszabály, hogy a főadós kötelezettségének megszűntével a kezesség is megszűnik. Ha tehát a hitelező adósával szemben fennálló követelésének egy részét az adóssal kötött egyesség folytán elengedi, ez az elengedés rendszerint kihat a kezesre is. Ez a jogszabály azonban nem nyer alkalmazást akkor, ha az adós csődbejutása avagy fizetésképtelensége folytán ez a követelés-elengedés, akár a csődeljárás során, akár a csődönkívüli kényszeregyességi eljárás során létrejött kényszeregyességi eljárás során létrejött kényszeregyességgel, akár pedig a kényszeregyességi eljárás megindítás előtt megkísérelt és nem egyes hitelezőkkel, hanem azok összességével kötött és az 1410/1926. M. E. számú rendelet 24. §-ában (az első bekezdésben is) említett magánegyességgel történt. A csődeljárás során létrejött kényszeregyességre vonatkozóan ezt a jogelvet a csődtörvény 199. §-ának 2-ik bekezdése határozottan kimondja. A csődön kívüli kényszeregyességi eljárást, valamint az ezt kötelezően megelőző magánegyességi eljárást szabályozó 1410/1926. M. E. számú rendelet a csődtörvény 199. §-a 2-ik bekezdésének megfelelő kifejezett rendelkezést abban a tekintetben, hogy a kényszeregyesség avagy az előbb említett magánegyesség a hitelezőnek a kezes elleni jogát nem érinti; nem tartalmaz ugyan azonban az idézett rendelet egész szelleméből, különösen pedig a rendelet 24., 69. és 81. §-ainak egybevetéséből nyilván kitűnik, hogy a csődtörvénynek fenntebb idézett rendelkezését a csődönkívüli kényszeregyességre és az esetleg azt megelőzően létrejött magánegyességre is fenn kívánta tartani. Ugyanis az idézett szakaszok rendelkezéseiből kitűnik egyfelől az, hogy a hitelező az adott viszonyoknak megfelelő magánegyességhez való hozzájárulását joghátrány nélkül nem is tagadhatja meg. vagyis a rendelet az ilyen egyesség elfogadására a hitelezőt egyenesen rákényszeríti, de kitűnik másrészt a rendelet 69. §-ából az is, hogy azt a hitelezőt, akinek követelése kezes kötelezettségével biztosítva van, szavazati jog a csődön kívüli kényszeregyességi eljárás során csakis követelésének kezességgel nem fedezett része erejéig illeti, aminek indokát az idézett szakasz első bekezdésében foglalt az a tétel fejezi ki, hogy azt a hitelezőt, akinek jogát az egyesség nem csorbítja, szavazati jog nem illeti. A fenntebb kifejtettekből önként következik tehát, hogy a felperes pusztán abból az okból, mert a fizetési zavarokba jutott foadósával szemben a kényszeregyességi eljárást megelőző és valamennyi hitelező által elfogadott magánegyességgel követelésé-