Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)
Hiteljogi Döntvénytár. 145 tagok, mint szolgálatadók a maguk alkalmazottai elismert nyugdíjügyeinek együttes kezelésre összesítésével, a közös kezelési szerv létesítésével nyilvánvalóan csak a saját alkalmazottainak nyugdíját kívánta biztosítani, ezért a kir. Kúria az elsőrendű alperes felülvizsgálati kérelmét részben alaposnak találta és elsőrendű alperes egyetemleges marasztalása terjedelmére vonatkozólag a fellebbezési bíróság ítéletének részben megváltoztatása mellett, felperes javára az elsőrendű alperesnek fizetési kötelezettségét csak a másodrendű alperes, mint egyik alapítótag által hozzá beszolgáltatott és ennek külön nyugdíjaként kezelt érték erejéig állapította meg. De alaposnak találta a kir. Kúria a másodrendű alperesnek a fellebbezési bíróság ítélete ellen a felperes részére kifizetett végkielégítés beszámításának mellőzése miatt intézett felülvizsgálati támadását is. A fellebbezési bíróság ugyanis — az állandó bírói gyakorlatnak megfelelően — felperest a kereset beadását megelőző időre nyugdíjátértékelés iránti követelésével elutasította, illetőleg az elsőbíróság ítéletének vonatkozó rendelkezését helybenhagyta. Alapos tehát a másodrendű alperesnek az a felülvizsgálati támadása, hogy a fellebbezési bíróság fent leírt elutasító rendelkezésével ellenkezik és így jogszabályt sért a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy felperes a keresetindítás előtt, az 1922. év november havában a másodrendű alperestől végkielégítés címén kapott 36,000 koronát a kereset beadását megelőző időre járó valorizált nyugdíjigényének kielégítésére fordíthatta, ez az összeg tehát a felperes részére a kereset beadásának hónapjától valorizáltan megítélt nyugdíjba beszámítás tárgyát nem képezheti. Ezért a kir. Kúria másodrendű alperes felülvizsgálati kérelmének a végkielégítés beszámítása tárgyában helyt adott és az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 13. §. értelmében a másodrendű alperest a végkielégítés címén felperes javára kifizetett összegnek a megítélt nyugdíjba beszámítására feljogosította. Egyszersmind tekintettel arra, hogy az 1926: XVI. tc. 14. §. 1. bekezdésében foglalt rendelkezés szerint, ennek a törvénynek életbelépése előtt esedékessé vált és kifizetett nyugdíjjárandóságok visszafizetését nem lehet követelni, csak a fenti időpont után kifizetett összegekre van beszámításnak helye: a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének rendelkezését ily értelemben kiegészítette. Szolgálati szerződés: A remuneráció a szolgálatadó tetszésétől függő jutalomszerű juttatás lévén, Hiteljogi Döntvénytár. XXI. 10