Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

Hiteljogi Döntvénytár. is akadálytalanul folyósíttatott, okszerűen következik azon meg­állapítás helyessége is. hogy alperes felperessel szemben egyet­értő megállapodással a nyugdíjszabályzat 8. §. c) pontjának alkal­mazhatóságáról lemondott, ez a lemondás pedig alperesre köte­lező és így attól utóbb már el nem térhet. De e lemondástól eltekintve, nem üthető el felperes nyugdíj­igényétől a szabályzat 8. §-ának c) pontja alapján azért sem, mert felülvizsgálati kérelmében maga alperes kifejezetten elismerte, hogy felperesnek az intézettől való távozását ő is kívánta és fel­peres kilépése nemcsak annak saját elhatározásából, de az ő fel­mondása folytán is következett be. már pedig nem lehet szó a szolgálat újabb felajánlásáról és komoly visszafogadási eshetőség­ről akkor, ha az alkalmazottat maga a munkaadó küldi el és a szabályzat tárgyalt kikötése ezen esetre egyáltalában nem. hanem csupán arra vonatkoztatható, hogy ha valamely alkalmazott szol­gálatképtelenség címén nyugdíjaztatását kieszközölné és ennek dacára utóbb kiderülne, hogy dolgozni képes és hajlandó, úgy szolgálatait elsősorban a B. Takarékpénztár Részvénytársaságnak köteles felajánlani. A nyugdíjszabályzatoknak a más cégeknél való állásvállalást tiltó kikötéseit egyébként azon esetekben, amidőn a fizetett nyugdíj az illő megélhetést egyáltalán nem biztosítja és amidőn az egyéb jövedelem szerzése a nyugdíjas létfenntartásának biztosítása végett feltétlenül szükséges, hatályosnak a bírói gya­korlat soha el nem ismerte és az ily kikötés az 1926 : XVI. tc. 2í. §-ával is ellentétben áll. már pedig 1923. év végétői fogva köztudomás szerint állandóan olyan gazdasági és megélhetési viszo­nyok voltak, hogy az alperes által fizetett havi 682 K nyugdíj­ból felperes önfenntartásáról egyáltalában nem gondoskodhatott, ennélfogva a más szolgálat vállalása felperes nyugdíjjogosultságát meg nem szüntethette és ez továbbra is érintetlenül fennáll. Az átértékelt nyugdíj kövelelhetésének kezdőpontja azonban a bírói gyakorlatban kialakult szabály szerint csak a keresetindítás! követő hónap elseje lehet és az 1926. évi XVI. tc. 14. §-a is e szabályon csak annyi változtatást eszközölt, hogy az 1925 agusz­tus l-ig visszamenőleg az átértékelés későbbi perindítás esetén is követelhető. E szabályok mellett korábbi időre visszanyúló át­értékelési igény csak akkor részesül bírói elismerésben, ha a korábbi jogérvényesítést elháríthatatlan esemény avagy a köte­lezett valamely cselekménye gátolta, ilyennek azonban a peren­kívül alpereshez intézett felperesi kérelem és a felperes sürgetései avagy alperesnek a válaszadás körül tanúsított késedelme egyálta­lában nem tekinthetők és így a fellebbezési bíróságnak e kérdés­ben elfoglalt álláspontja szintén törvényszerű. Nem sérti a törvényt a fellebbezési bíróságnak az a jogi állás­Hiteijogi Döntvénytár. XXI. 9

Next

/
Thumbnails
Contents