Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

428 Hiteljogi Döntvénytár. díj az illő megélhetést egyáltalán nem biztosítja és az egyéb jövedelem szerzése a nyugdíjas létfenntartásának biztosítása végett feltétlenül szükséges. — III. Az alperes nyugdíjegyesület tudomása a másutt való állásvállalásról fennforog, ha azon részvénytársaság tisztviselői közül bírnak róla tudomással, amely alkalmazottai tagjai a nyugdíjegyesületnek. — IV. Az 1926 : XII. te. H. §-a ezen törvény átértékelési szabályainak 1925 aug. l-ig visszaható erőt biztosit. (&iria m8 szep, 4g p n 2177/i927- sz) Indokok: Alperes felperesnek a kiválása után folytatott tevékenységéről való tudomását nemcsak A. alsz. előkészítő iratában, de a 6. alsz. jegyzőkönyvből kétségtelenül kitűnően ezen előkészítő irat tartalmának élőszóval történt előadása révén a tárgyaláson is elismerte, alperesnek ezt a tudomását a kihallgatott tanuk is egyértelműleg igazolták és valószínűsítette ezt már az A) y. alatti levélnek a felperes jövendő tevékenységéhez szerencsét kívánó szövege is, így a fellebbezési bíróság nem iratellenesen és nem is helytelen következtetéssel jutott azon eredményhez, hogy alperes felperesnek a nyugdíját négy éven át annak dacára fizette, hogy annak úgy az «E. József és Társa» magánbank cégnél, majd utóbb a L. Bank Részvénytársaságnál történt elhelyezkedését és működését ismerte. Nem mentesítheti alperest ennek következményei alól az a körülmény, hogy ez a tudomás csak a tanuként kihallgatott tisztviselők személyében következett be és hogy alperes a B. Takarékpénztár Részvénytársaságtól különálló szervezettel bír, mert egyfelől a jogi személyek a dolog természetéből folyólag minden cselekményt és jogi jelentőséggel bíró tényt csupán a megbízott természetes személyek ütján létesíthetnek és a kihallgatott tanuk mind a B. Takarékpénztár Részvénytársaság igazgalói és cégvezetői voltak, másfelől a bírói gyakorlatban elfogadóit, de az 1926. évi XVI. tc. 12. §-ából is levezethető jogszabály szerint a munkaadó intézet és az azzal szoros összefüggésben, annak kebelében működő, habár külön szervezettel is bíró nyugdíj egyesület az alkalmazottakat nyugdíj kérdései szempontjából azonos tekintet alá esnek. Azokból a tényekből pedig, hogy alperes felperest a nyugdíjszabályzat 8. §-ának a) pontja ellenére nyugdíjazta, jóllehet felperes 40 évi szolgálati idejének kitöltése előtt önként távozott a B. Takarékpénzlár szolgálatából a nélkül, hogy szolgálatképtelensége megállapítást nyert volna, hogy felperes nyugdíjazásával kapcsolatban a munkaadó intézet felperesnek A) 9. alatti levelével jövendő tevékenységéhez szerencsét is kívánt és hogy a nyugdíj felperes részére négy éven át újabb elfoglaltságának ismeretében