Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

120 Hiteljogi Döntvénytár. mennyiségileg pontosan meghatározott kezelési illeték illette az alperest; a jelen perben is az alperes állal az egyes magánfelektől a feladott szállítmányok után a szerződésileg megállapított mértéket meghaladóan beszedett illetékek megfizetését követeli a felperes az alperestől. Ebben a jogviszonyban azonban sem a felperes vitatása szerinti haszonbérletnek — meghatározott gyümölcsöző dolog vagy jog időleges haszonvételének meghatározott pénzbeli vagy más elíenérték ellenében való átengedésében álló — sem az alperes vitatása szerinti fuvarozási szerződésnek — a feladó és a fuvarozók között keletkezőén létesítő és a K. T. 393. §-ában meghatározott — alkotó elemei fel nem ismerhetők. Ezekből az okokból az adott esetben az alperesnek az 1928. évi XII. tc. 6. §-a alá eső olyan magánjogi pénztartozásról van szó, amely a 10. §-ban meghatározott kivétel fennforgása hiányában a 6. §. kifejezett rendelkezése értelmében át nem értékelhető. Mivel pedig a hivatkozott törvénycikk annak 38. §-a értelmében az életbelépésekor az eljárás bármely szakában folyamatban lévő ügyekben is alkalmazást nyer, az ügy ezen törvény rendelkezései szerint volt eldöntendő. Minthogy pedig az előrebocsátottak értelmében a íelperes jogszerű igénye nem terjed ki többre, mint követeléseinek azok eredeti összegeiben átértékelés nélkül való megítélésére, a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a felemelt kereset szerinti összegeket a rendelkező rész szerint a felperesjavára megítélte, ellenben a követelések átértékelésére irányuló alaptalan, valamint ezen döntés folytán az átértékelés mértékére vonatkozó tárgytalanná vált kérelmeivel a felperest elutasította. Váltó: A kibocsátói és forgatói váltó nyilatkozat önállóságát nem érinti 70. az elfogadónak adott fizetési halasztás, ha a kibocsátó és forgató az elfogadóért kezesség okából vállalták is a kötelezettséget. (Kúria 1928 jún. 19. P. VII. 2600/1928. sz.) Indokok: A váltótörvény 7. és 12. §-ai akként rendelkeznek, hogy a kibocsátó és illetőleg forgató a váltó elfogadásáért és kifizetéséért váltójogilag felelős. A kereseti váltók tartalma szerint azokat elsőrendű: alperes kibocsátói, másodrendű alperes pedig forgatói minőségben írták alá. A törvény idézett rendelkezésére való tekintettel és alpereseknek ilyen minőségben tett váltónyilalkozalaikból nyilvánvaló, hogy