Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

Hiteljogi Döntvénytár 119 illetékkülönbözeteknek a felperes részére leendő kiutalását és az alperes ezeket a felperesnek ki is utalta és hogy ezen időtől kezdve az alperes a kezelési illetékkülönbözeteket az 1908. év végéig rendesen ki is fizette ; nemkülönben az A) alatti üzlelkezelési szerződés tartalmából helyesen vont következtetést arra, mikép az alperes tartozott volna a kezelési illetménykülönbözeteket esetről-esetre a felperes javára írni és legkésőbb a számadás napját követő negyedik hó folyamán az alperes pénztáránál a felperes részére kiulalványoztatni, azonban az alperes a felemelt kereset szerint illetékkülönbözet tekintetében sem tett eleget fizetési kötelezettségének: jogosan illeti meg tehát a felperest a felemelt kereset szerint az 1909. évtől 1919. évig feladásra került szénszállítmányok után beszedett illetékkülönbözet. Ezen összegeknek és pedig az 1925: XXV. tc. 17. §-a és a 63,000/1926. I. M. számú rendelet intézkedései értelmében pengőértékben megfizetése az alperest terheli. Nincs azonban alapja sem az eredeti, sem a felemelt követelés akár részbeni, akár teljes átértékelése iránti kereseti, illetve felülvizsgálati kérelemnek. Ez a kérelem ugyanis az irányadó ténymegállapítás szerint a felperes üzemét kezelő alperes által egyes magánfelektől a feladott szénszállítmányok után szerződésileg megállapított kezelési költséget meghaladó mértékben beszedett, az eredeti valorizálatlanul érvényesített, a tőke és járulékai tekintetében az alperes által az 1924. évi február hó 15. napján kielégített, nemkülönben a per során az előrebocsátottak szerint felemelt és most úgy az eredeti, mint a felemelt kezelési illetékkülönbözet követelések átértékelt megítélésére irányul. A mai napon megtartott szóbeli tárgyaláson a felperes azon az alapon kérte ezen követelése átértékelését, mert az haszonbérleti viszonyból ered és ezért az 1928 : XII. tc. 7. §-a értelmében átértékelhető. Ezzel szemben az alperes azt vitatta, hogy a felperes által érvényesített pénztartozás fuvarozási ügyletből ered, 1922 január hó l-e előtt keletkezett és ezért a hivatkozott törvénycikk 6. és 10. §-ainak egybevetett értelme szerint ki van zárva az átértékelésből. Felek idevonatkozó vitája tekintetében kiemeli a kir. Kúria, hogy valamely szerződés jogi minőségének meghatározásánál ennek tartalma veendő irányadóul és arra az a körülmény, hogy felek a szerződést miként nevezik el, befolyással nem bír. Az átértékelés kérdésénél a kir. Kúria felek egyikének álláspontját sem találta elfogadhatónak. A felek közötti jogviszonyt szabályozó 1892. évi június hó 14. napján kelt A) alatt elfekvő üzlelkezelési szerződés tartalma szerint ugyanis az alperes elvállalta a felperes vasútüzleti szolgálatának ellátását és teljesítését a szerződésben részletezett díjtételekért, a kőszénszállítmányokra nézve nevezetesen a feladóktól beszedendő,