Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

100 l/ileljoyi Döntvénytár. mikor az alperes az árajánlatok felett döntő ügyosztály élére került, hogy valóban az alperes kérte-e a keresetben megjelölt szolgáltatásokat és hogy a szolgáltatások között ismétlődő pénzszolgáltatások, valamint nagy összegű részvények is voltak. Minthogy a vonatkozó tényállás hiányában a kir. Kúria a per érdemében nem dönthet, a fellebbezési bíróság ítéletét fel kellett oldani. Átértékelés: Kölcsön átértékelése 56. rokon javára 25%-ban azon az alapon, hogy a kölcsönadósok 1902-ben azt gyógyszertárukba mházták be s ma is ennek tulajdonosai. (Kúria 1928JÚD. 6. P. VII. 7480/1927. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság meg nem támadott s ekként a felülvizsgálati eljárásban irányadó ténymegállapítása szerint felperes a vele rokonságban álló alpereseknek az 1902. évben kamatfizetési kötelezettség kikötése mellett határozatlan időre szóló 6000 K kölcsönt adott. E kölcsön után alperesek csupán 1918. évig fizettek kamatot felperesnek. Tényként van megállapítva az is, hogy felperes a háború kitörése előtt is szorgalmazta a kölcsön visszafizetését, azonban alperesek azt sem akkor, sem a kamatfizetésnek 1918. évben történt beszüntetése óta és a perindítás előtt hozzájuk intézet felszólítás ellenére sem fizették vissza, végül, hogy alperesek a kölcsön összegét gyógyszertárukban forgó tőkeként hasznosították. E tényállásból kitűnően alperesek a kölcsönösszegét oly módon használták fel, hogy magukat a pénz értékcsökkenése ellen legalább is részben megvédték és a gyógyszertári forgalom tárgyául szolgáló azok az ingóságok — áruk — amelyekbe a kölcsön összege forgó tőke gyanánt beruháztatolt, a ma is alperesek tulajdonában levő gyógyszertárban, mint meglevő ellenérték nyilvánvalóan ma is megvan. Peresfelek társadalmi állásából következtetve nem lehet kétséges, hogy sem felperes kölcsönadással, sem alperesek gyümölcsöztetése céljaira szolgáló készpénz elfogadásával iparszerűleg nem foglalkoztak. A kereseti készpénzkölcsöntartozás átértékelésének az 1928. évi XXXlí. tc. 5. §-a 2. pontjában írt törvényszerű feltételei tehát fennforognak. Alaptalan ezért az átértékelés törvényes alapjának a hiányait vitató alperesi támadás. A most idézett törvény rendelkezései azt a célt szolgálják, hogy az átértékelés által az arra jogosult fél a pénznek a kötelem keletkezésekor volt értéke alapul vétele mellett olyan vagyoni kárpótlásban részesüljön amely annak a kötelem keletkezésétől a teljesítés idejéig a felek akaratától függetlenül bekövetkezett nagymérvű csökkenéséből származó vagyoni hátrányt egészben vagy részben megszünteti avagy mérsékeli.