Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

80 Hiteljoyi Döntvénytár. gyar korona készpénzösszeg ellenében megfelelő mennyiségű román lei kifizetést szerezzen és az ekként megszerzett külföldi devizákat az átcsatolt román területen levő felperesi hitelezők részére utalja át. Az e részben meg nem támadott további ténymegállapítás szerint az elsőrendű alperestől ugyanekkor az ennek részéről ekként elvállalt kötelezettség teljesítésének biztosítására fedezetül a Y) alatt csatolt jegyzékben megjelöli utólag részben kicserélt, részben vissza is adott, de végül állítólag csak az 1924. évi február hó 22. napján kelt Z) alatt csatolt levél szerint nála visszamaradt értékpapírokat vette át; azonban az elsőrendű alperes devizavisszaélési cselekmények miatt időközben bekövetkezett letartóztatása folytán a román lei kifizetéseket megszerezni és azokat a felperes román hitelezői részére átutalni nem tudta. A felperes és az elsőrendű alperes között kötött és az elsőrendű alperesnek átadott készpénzösszegnek átértékelten való visszaszolgáltatására irányuló, kereseti követelés alapjául szolgáló az az ügyleti megállapodás nemcsak az elsőrendű alperes részéről, hanem — minthogy a felperesnek ennek következtében is, hogy az elsőrendű alperesnek a külföldi kifizetések devizaközponti megszerzésénél szükséges okmányokat rendelkezésre nem bocsátotta, már az ügylet megkötésekor tudnia kellett, hogy az elsőrendű alperes a lei devizáknak a Magyar devizaközpont megkerülésével való megszerzésére vállalkozik — a felperes részéről is a 6700/1922. M.^E. számú rendelet 3., 4. és 17. §-aiban foglalt rendelkezéseknél fogva törvényes tilalomba ütközött, az okból az, mint ilyen, nemcsak, hogy semmis szerződés, hanem ez adott esetben erre vonatkozóan kétoldalú tilosság forog fenn, azaz a felperes és az elsőrendű alperes e tekintetben oly ügyletet kötött, amely nemcsak az elsőrendű alperes, hanem a felperes szempontjából is kezdettől fogva feltétlenül érvénytelen jogügylet. Minthogy pedig az anyagi jogszabályok értelmében, abban az esetben, ha a szolgáltatást teljesítő fél a teljesítéssel a másik féllel hasonlóan vétett a törvény tilalma ellen, a teljesített szolgáltatás visszakövetelésének csakis annyiban van helye, amennyiben tekintettel az eset körülményeire, a méltányosság ezt kívánja és minthogy az adott esetben amiatt, mert az e részben meg nem támadott ténymegállapítás szerint az elsőrendű alperes részéről felperesnek az elvállalt tilos kötelezettség teljesítésének biztosításául átadott és megfelelő kicserélés és visszaadás mellett még ma is a felperesnél visszamaradt értékpapírok az átadás idejében^ nagyobb értéket képviseltek, mint az elsőrendű alperes részéről felperestől kézhezvett 26.000,000 K, időközben azonban az értékpapírok értéke az átadott pénzösszeg valorizált értékénél jóval alábbszállott — figyelembevéve az elsőrendű alperes időközi letartóztatását is — az adott körülmények között a felperes részéről alperesnek átadott készpénzösszeg tekintetében az alperes irányában a felperest illetően, a felperesnek biztosítékul átadott de ezek után az elsőrendű alperesnek vissza nem szolgáltatandó,