Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

Hiteljogi Döntvénytár. 29 értelmében valorizáció illeti meg. Ennek kulcsát a kir. Kúria — gyakorlatának megfelelően — 50%-ban szabta meg, mert oly különleges körülmények, amelyek más aránykulcs alkalmazását tennék indokolttá, az adott esetben fenn nem forognak. Fuvarozási ügylet: Mávhoz befolyt árverési vételárnak visszatartása miatt 19. /. valorizálása felerészben. — //. Tárgyalási határnap elmulasztása esetében kereset magánjogi hatályának megszűnése (elévülés). (Kúria 1926 nov. 12. P. IV. 1572 1926. sz.) Indokok: A felperes a fellebbezési eljárás során módosított kereseti kérelmében első helyen említett kártérítési követelését nem a küldemény elveszésére, hanem arra alapítja, hogy az alperes az említett hatóságtól hozzá az 1919. évi márciusában befolyt árverési vételárat csak 1923. évi április hó 2-án fizette ki a felperesnek s így hosszú ideig vétkesen visszatartotta. Ellentétes tehát az anyagi joggal a fellebbezési bíróságnak a kereset e részének elévülésére nézve elfoglalt jogi álláspontja, mert a vasúti árufuvarozás tárgyában létrejött berni nemzetközi egyezmény (N. E.) 45. cikkében foglalt elévülési szabályok csak az elveszés, hiány, megsérülés vagy késedelemből származó kártérítési igényekre vonatkoznak, már pedig a felperes a most kifejtettek szerint keresetének ebben a részében nem az áru elveszése és nem is a felsorolt többi károkok miatt támaszt kártérítési igényt. A felperesnek ezt a kereseti követelését illetően téves a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy a felperes a részítélettel m-egítélt tőke és kamat értékkülönbözetét nem követelheti abból az okból, mert az említett tőkét az alperestől fenntartás nélkül fogadta el. Az alperes ugyanis 1923. évi április hó 2-án a saját elismerése folytán hozott és 1923. évi február hó 13-án kelt 4. sorszámú részítéletnek következtében fizetett és ennek a részítéletnek indokolása szerint a részíléletben megítélt összegen felüli többletre nézve a bizonyítás felvétele rendeltetett el. Az értékkülönbözet iránt folyó perben, az erre vonatkozólag elrendelt bizonyítás során és az idézeti tartalmú részítéletet nyomban követően történi fizetéssel szemben tehát jogfenntartó nyilatkozatra szükség nem volt, mert a fizető alperes az említett körülmények között ily jogfenntartó nyilatkozat híján sem lehetett kétségben arra nézve, hogy a történt fizetéssel a felperes magát kielégítettnek nem tekinti.