Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

2% lüleljogi Döntvénytár. Az előadottak szerint alperesnek tekintendő E. D. T. oly részvénytársaság, mely 1914. évi július hó 1. napján már fennállott. Ezért a nevezett részvénytársasággal szemben a magánalkalmazottak nyugdíjának átértékeléséről szóló 1926 : XVI. tc. 3., 4. és 12. §§-ok értelmében arányszám az irányadó ugyan, — melyet alperes 30%-ban állapított meg és törvényes időben közzé is tett, mégis — tekintettel arra. hogy az irányadó tényállás szerint a felperes a nevezett részvénytársaság Mohács—pécsi vasúti üzeménél teljesített szolgálalot és nem a vitásan közforgalmú vasúti szolgálat alapján járó nyugdíj átértékelését igényli, — a kir. Kúria a jelen esetben, a fentebb hivatkozott tc. 2. és 11.§§. értelmében a bírói átértékelés esetét látja fennforogni. A hivatkozott tc. 2. §. rendelkezése szerint ugyanis a közforgalmú vasútnál teljesített szolgálat alapján járó nyugdíj mértékére vonatkozólag külön jogszabályok az irányadók; felhatalmaztatott a minisztérium, hogy rendelettel szabályozza a 2. §-ban felsorolt vállalatok alkalmazottai nyugdíjjárandóságának a mértékét, mely járandóság mértékéről ennek a törvénynek életbelépéséig külön jogszabály nem rendelkezik. A törvénynek ebből a rendelkezéséből és a hozzáfűzött miniszteri indokolásból nyilvánvaló, hogy a magánjogi szolgálati szerződéssel alkalmazottak köréből nemcsak azokat, akik az államnál, vagy törvényhatóságnál, hanem akik valamely az állami törvényhatóságokkal szoros kapcsolatban álló intézménynél teljesített szolgálat alapján jogosultak nyugdíjra, — kivételes elbánásban kívánta részesíteni. Minthogy a törvény a 2. §. alkalmazását nem köti ahhoz az előfeltételhez, hogy a közforgalmú vasút önálló jogszemély legyen, hanem a 2. § szerinti rendeleti átértékelésnél csupán az üzem minősége, illetőleg a teljesített szolgálat mineműsége az irányadó; minthogy ezek szerint közömbös az alperes által vitatott az a körülmény, hogy az M.-i vasút nem önálló jogszemély, hanem az alperesnek egyik üzeme, és ennek folytán nem helytálló alperesnek ezzel kapcsolatos összes jogi érvelése sem, ezért a felperes közforgalmú vasúti szolgálata alapján járó nyugdíjának átértékelése a hivatkozott tc. 2. §. rendelkezése alá esik. Minthogy azonban a 2. §-ban említett külön jogszabály, miniszteri rendelet a M.-i vasútnál teljesíteti szolgálat alapján járó nyugdíj átértékelésének mértékére vonatkozólag az ítélethozatalt megelőző tárgyalás befejezéséig még nem bocsáttatott ki, az alperes által hivatkozott, a kereskedelmi miniszter által jóváhagyott nyugdíjszabályzát pedig a fentebb hivatkozott tc. 2. S-ában említett külön jogszabálynak nem tekinthető, minthogy ily esetben