Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

Hiteljogi Döntvénytár. 135 ellenesen egyszerűen szabadkézből értékesítette és a vételárat is megtartotta, az áru elveszés megjelölt fogalma alá semmiképp sem vonható. Ebből pedig szükségképp folyik, hogy az ily szabálytalan és önkényes eljárás révén károsult féllel szemben, az alperes vasút, a rendes elévülési időt, korlátozó rendelkezésekre sikerrel nem bivatkozhatik. II. De a felperes felülvizsgálati panasza sem volt alaposnak felismerhető arra a nem vitás tényre tekintettel, hogy a felperes, aki a kereseti árunak se feladójaként se címzettjeként nem jutott az alperessel fuvarozási jogviszonyba, a kereseti áru vételárát az árut meg nem kapott címzettel szemben eladóként érvényesítve, a fuvarozás veszélyét a Kt. 344. §. alapján a maga vevőjére, a címzettre hárította ; e választott álláspontjától tehát az alperessel szemben folyamatba tett jelen perben sem térhet el. Ilyképp nem állapítható meg, hogy az alperes az áruvételár megtartása révén a felperes kárával gazdagodott; hiányzik tehát a kereset jogalapja s így annak elutasítása sem minősíthető jogszabályba ütközőnek. Vállalkozási szerződés: Vélelem amellett, hogy 1913. éuben feldolgozásra átadott áru már nincsen meg; 100°/o-os valorizálás. 95. /. Az 1922. évben indított perben a megrendelő lett volna köteles a vélelemmel szemben bizonyítani, hogy az 1913. évben feldolgozásra átadott ára még megvan. — //. 100%-os valorizálás azon az alapon, hogy az átadott árat ezidőszerint helyettesítő érték megtérítésére irányuló igény a korona értékcsökkenésétől teljesen független. (Kúria 1927 máj. 31. P. V. 4005/1926. sz.) Indokok: Alaptalan a felperesnek amiatt emelt felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság az alperest a tőle még 1913. évben feldolgozás végett átvett diófáknak természetben való visszaszolgáltatására nem kötelezte. Az irányadó tényállás szerint ugyanis az említett diófákat a cég még 1913. évben vette át feldolgozás céljából. Ebből azonban szükségképpen az a vélelem állapítható meg, hogy a keresetnek megindításáig (1922 febr. 17.) eltelt hosszú időre tekintettel ez a diófa akár feldolgozás következtében akár a világháborúval és az azt követő zavarokkal kap-