Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

124 Hiteljogi Döntvénytár. csak az így fennmaradó összeg számítandó a tőke törlesztésére, — azonban ez a jogszabály a maga teljességében csak akkor alkal­mazható, ha a kamat a törvényben megengedett mértéket meg nem haladja, — ellenben abban az esetben, ha a törvényben meg­engedett legmagasabb kamatnál nagyobb kamat köttetett ki, úgy ilyenkor a fizetésből kamalra csupán a törvényben megengedett leg­magasabb kamat számítható, a többi azonban a tőkére tudandó be. A 8%-ot meghaladó kamat kikötése az 1877 : VIII. tc. ren­delkezéseibe ütközik s bíróilag nem érvényesíthető, tekintet nél­kül arra, hogy a kikötött kamat- összege az országban szokásos kamat mértékén alul van. A fellebbezési bíróság tehát megsértette az anyagi jogot azzal, hogy az alperes által fizetett összegekből elsősorban a B) alatti adóslevélben kikötőit havi 2% kamatot vette kifizetettnek, holott a fizetésekből a kamatra csupán a törvényben megengedett 8% tudható be, az ezenfelüli összegek ellenben a tőkére számítan­dók, mert a tényállás szerint az alperes a fizetéseket nem ki­fejezetten kamatra teljesítette s így az 1877 : VIII. tc. 5. §-ának esete fenn nem forog. Az alperes tehát csak 54 q búzatőkével s ennek 1925 no­vember 15-től járó 8% búzakamatával tartozik a felpereseknek s csupán ebben lelt volna marasztalandó. A 8% kamatoknak a megítélését az 1923 : XXXIX. tc. 4. §-a nem zárja ki, mert ez a törvényszakasz csak arra az esetre intézkedik, ha a felek közt a kamatok mértéke írásban kikötve nem lett, írásbeli kikötés esetén azonban a törvényben megenge­dett 8% kamat megítélésének akadálya nincs. Valorizálás mértéke a m. kir. Államvasutakkal szem­ben 86. a magyar államnak háború után megrosszab­bodott anyagi helyzete s a vasútnak mai gazdasági helyzete figyelembevételével. (Kúria 1927 jún. 28. P. IV. 5555/1926. sz.) Indokok: Felülvizsgálati támadás hiányában jogerősen meg van állapítva, hogy a kir. Kúria 1924 május 28. napján P. II. 4390/1923/50. sz. alatt kelt ítéletével megítélt 54,004 K tőke, ennek 1917 július 9. napján bekövetkezett esedékessége időpontjától kez­dődőleg valorizálva illeti meg a felperest. Ennélfogva egyedül a felperesnek az átértékelés mértékére vonatkozó felülvizsgálati táma­dása igényel elbírálását. Ez a támadás azonban, amely a követe­lések teljes átértékelését látja helyénvalónak, alaptalan.

Next

/
Thumbnails
Contents