Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

Hileljogi Döntvénytár. i 11 Ennek a szerződésnek alapján az alperes elsősorban a fellebbezési bíróságnak azt a döntését támadja, amely szerint az alperes felelősségét a szerződés idézett rendelkezése ellenére nem tekintette a szállítmánynak 1921. évi január hó 12-én éjjel 2 órakor történt kiállításával megszűntek, hanem azt állapította meg, hogy az alperesnek üzletszabályszerű felelőssége a szállítmánynak a felperes emberei által reggel 8 órakor történt átvételéig terjed. Ez a támadás sikerre nem vezethetett azért, mert a KT. 424. §-a, illetve a berni nemzetközi egfezmény becikkelyezŐ 1892 : XXV. te. 2. §-a értelmében a vaspályák a fuvarozásból eredő kártérítési kötelezettségük terjedelmét szemben a KT.-nek a fuvarozók ugyané kötelezettségét szabályozó rendelkezéseivel csakis annyiban módosíthatják a saját előnyükre, amennyiben ezt vagy a KT. kifejezetten megengedi, vagy pedig amelyek a berni nemzetközi egyezmény határozmányai értelmében a vasúti üzletszabályzat által tétettek. Már pedig a KT. 398. £-át illetően, amely szerint a fuvarozó felelős minden káréri, amely az árúban az átvételtől a kiszolgáltatásig történik a vasutakra vonatkozóan sem a KT. 425 — 433. §-ai sem pedig a berni nemzetközi egyezmény, illetve az annak alapján kibocsátott vasúti üzletszabályzat semmiféle eltérést nem enged következésképpen a kártérítési kötelességnek keletkezésére és terjedelmére vonatkozó fent érintett rendelkezéssel ellenkező szerződések és megállapodások miként ezt a KT. 424. £-a kifejezetten ki is jelenti, joghatállyal nem bírnak. E szerint az említett iparvágányi szerződésnek a vasút kártérítési kötelességének terjedelmét megszorító idézett határozata sem bír joghatályhal ; nem sértette meg tehát az anyagi jogot a fellebbezési bíróság azzal, hogy e szerződésnek joghatállyal nem bíró megállapodásait az alperes vasút kártérítési kötelezettségének megállapításánál nem vette figyelembe. Az alperes idevonatkozó felülvizsgálati panasza alaptalan. Ebből folyóan aztán tárgytalan a fellebbezési bíróság ítéletében előadott tényállás ama része ellen intézett támadása is, amely szerint a szállítmány sérülése külsőleg nem volt felismerhető. Az e részben meg nem támadott tényállás szerint ugyanis a szállítmány sérülése már a reggel 8 órakor történt átvétel előtt megállapíttatott, s így merőben közömbös a csupán a sérülés észlelése nélkül történt átvétel esetében döntő az a körülmény, hogy a sérülés külsőleg fel volt-e ismerhető vagy sem ? Alapos ellenben az alperesnek a fellebbezési bíróság ama döntése ellen intézett felülvizsgálati támadása, amely szerint a kár nem a hiányos rakodásból keletkezett. Az erre vonatkozó döntés alapjául szolgáló tényállás megállapításánál ugyanis, mint következtetésre alkalmas körülmény, nem mellőzhető a felek állal közö-