Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

Hiteljogi Döntvénytár. '.H E felfogás nem helytálló; mert alperes részvénytársaság 4919 május 8-án tehát olyan időpontban, midőn Szabadka már szerb megszállás alatt állott, dr. L. Zsigmond igazgatóhoz intézett A) alatti levelében megnyugtatta szabadkai tisztviselőit, hogy velük szemben a gyár átruházása esetén is ő tartozik felelősséggel és hivatkozott a magánalkalmazottak jogviszonyai tekintetében kibocsátott 4951/1918. M. E. sz. kormányrendeletre, melynek alapján a fonlosabb teendőkkel megbízott tisztviselőket hat havi felmondás és azonkívül végkielégítés illeti és csak azért nem tartotta szükségesnek ennek külön írásbeli garantálását, mert a jogviszonyok teljesen rendezve vannak. Noha a 4951/1918. M. E. sz. rendeletét a 4424/1919. M. E. számú rendelelet hatályon kívül helyezte, a törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott 2245 1920. M. E. sz. rendelet pedig érvényében fenn nem tartotta: alperesnek ez a levele kötelező, és a tisztviselők megnyugtatását célzó nyilatkozatot tartalmaz arra nézve, hogy magát jogviszonyaikra nézve nem az elszakított terület joga, hanem a mindenkori magyar jog szerint tekinti kötelezettnek. Minthogy pedig az üzletnek 1921 április 23-án történt átruházásakor már az 1910 1920. M. E. sz. rendelet szabályozta a kereskedősegédeknek és az ipari- és kereskedelmi vállalatok tisztviselőinek szolgálati viszonyait kétségtelen, hogy alperes és a szabadkai gyárüzemének tisztviselői közölt az üzletátruházás idején a felmondási idő és végkielégítés tekintetében ennek a rendeletnek 2. és 9., 13. §-ai voltak az irányadók; és minthogy e rendelkezések az elszakított területeken érvényben nincsenek : az is kétségtelen, hogy felperesek jogelődei a Z. első jugoszláv vegyipar r.-l. szolgálatába jutásukkal annyiban kerültek kedvezőtlenebb helyzetbe, hogy a hosszabb szolgálati idejüknek megfelelő nagyobb felmondási időt és a végkielégítést jelenlegi szolgálatadójukkal szemben sem törvényes rendelkezés, sem jxerződés nem biztosítja, holott az üzlelátruházás idejében Magyarországon alperesre, mint munkaadóra irányadó jogszabályok értelmében őket ezek az igények megillették. Midőn azonban alperes nem önként, hanem a világesemények és az átkapcsoló hatalom kényszere alatt ruházta át üzletét, és ekként felperesek jogelődei részére az átvevővel kötött szerződésben oly alkalmazást biztosított, mely a szerződéses kikötések tekintetében teljesen azonos volt eddigi alkalmazásukkal és felperesek jogelődei ezt az alkalmazást elfogadták: ezzel a Z. első jugoszláv vegyipar r.-t.-gal oly szolgálati viszonyba léptek, mely eddigi alkalmazásuknak folytatása volt; miért is az üzlelátruházásnak ezt a módját nem lehet felperesek jogelődeivel szemben alperes oly felmondás nélküli jogtalan elbocsáló tényének tekinteni, mely felpereseket már ezen az alapon a felmondási időre