Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)
Hiteljogi Döntvénytár. járó illetmények és végkielégítés követelésére feljogosítaná. A telek akaratán kívül álló kényszerhelyzetnek volt az a folyománya, hogy felperesek jogelődei a felmondási időre és végkielégítés tekintetében kedvezőtlenebb jogszabályok területi uralma alá jutottak, mint aminők hatálya alatt állottak az alperesnél teljesített szolgálatuk alatt. Ez a körülmény felperesek jogelődeinek hátrányára nem szolgálhat, mert az 1908: LVIÍ. tc.-nek az átkapcsolt területen is érvényben lévő i. §-a értelmében az üzlet átruházójának felelőssége épségben marad; és ezért őket alperessel szemben az 1910/1920. M. E. sz. rendeletben meghatározott igények megilletik, de csak az ott meghatározott feltételek bekövetkezése esetében, a szolgálat megszűnése után, amennyiben ezekre az igényekre nézve a Z. r.-t. által ki nem elégíttetnek. E jogi álláspontból vizsgálva felperesek jogelődeinek igényeit, különbséget kell tenni a jelenleg is a Z. r.-t. szolgálatában álló és az onnan kilépett alkalmazottak között, R. József és G. L. Pál még most is a Z. r.-t. szolgálatában állván: a szolgálati viszony fentkifejlett folytatólagosságára való tekintettel szolgálatuk még nem szűnt meg, és minthogy addig meg nem állapítható, vájjon a felmondási időre járó fizetés és a végkielégítés követelhetésének egyéb előfeltételei fennforognak-e, és vájjon a Z. r.-t. által kilépésükkor nyújtandó elbánással az alperessel szemben fennálló igényeik teljesen kiegyenlítteltek, avagy megrövidültek-e: ennélfogva nevezetleknek a felmondási időre járó illetmények netáni különbözetéhez és a végkielégítéshez való igényük még be nem állott és ezért ez a kereseti igény időelőtti. Dr. S. Ottó és K. Bertalan az 1922. év folyamán önként léptek ki a Z. r.-t. szolgálatából. Minthogy felperesek nem kértek ténymegállapítást arra nézve, hogy a szolgálati szerződést jogelődeik a munkaadó hibája miatt lettek volna kénytelenek megszüntetni: az 1910/1920. M. E. számú rendelet 11. §-a értelmében végkielégítéshez nincs igényük. Nevezettek kilépésük alkalmával a Z. r.-t.-tói fejenként 30,000 jugoszláv koronának megfelelő 7500 dinárt kaptak ajándék címén. A felek egyező előadása szerint mindkettőnek havi fizetése 4000 jugoszláv korona volt, mihez a természetbeni lakás, fűtés és világítás havi 1000 jugoszláv korona értéke járult. Az ekként nyújtott összeg tehát hathavi szolgálati illetménynek felel meg. Minthogy pedig a meg nem támadott tényállás szerint dr. S. Oltó és K. Bertalan a Z. r.-t-tól felmondási időre járó illetményeiket is megkapták ; minthogy abban az esetben is, ha e járandóság az 1918. évig érvényes jogszabályok szerint csak három-