Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

Hiteljogi Döntvénytár. lévén, a felpereseknek felajánlott beosztás és hatáskör, különösen oly nagy banknál, mint az alperesi, önérzetükre lealázó nem le­hetett. Ha tehát felperesek az ekként felajánlott állást el nem fogadták, alperesre nem hárult nagyobb kötelezettség, mint amek­kora jogelődét a beolvadt E. M. í.-ot a szolgálati viszonynak fel­mondás mellett való felbontása esetében terhelte volna; vagyis köteles volt felpereseknek az E. M. í. r.-t.-nál élvezett illetményeik és szolgálati idejük alapján kiszámított és a felmondási időre járó, valamint végkielégítés címén megillető járandóságokat kifizetni. Ennek a kötelezettségének pedig alperes a 2. és 117. alatt csatolt elismervények szerint eleget tett; és pedig nemcsak az ott foglalt joglemondás alapján, hanem a felmondási idő tekin­tetében a fennálló jogszabályok értelmében is. Ugyanis, minthogy felperesek az alperes szolgálatába át nem léptek, illetményeik a fent kifejtettek szerint eredeti munkaadó­juktól járó munkabérük alapján volt kiszámítandó Az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 7. §-a értelmében a felmondási időre járó illetményeket azon munkabér szerint kell számítani, melyei az alkalmazott a szolgálati szerződésnek a felmondás időpontjában érvényben álló rendelkezései értelmében élvezett. Ezeket az illet­ményeket pedig felperesek 1923 aug. 30-án előre, egy összeg­ben megkapták; tehát oly időben, midőn a magyar korona zürichi jegyzése 0'03 volt; ennélfogva nem lehet igényük arra, hogy a felmondás ideje alatt a szolgálatban álló, és illetményeiket havon­ként, romló koronában felvevő tisztviselőknek és időközi pénz­romlás ellensúlyozásául nyújtott fizetésemelések nekik utólagosan kiadassanak. Ebből pedig az következik, hogy a felmondási időre járó illetmények tekintetében felperesek jogos igényeikre nézve akkor is ki volnának elégítve, ha a 2. és ll-/. alatti joglemondó nyi­latkozatokat alá nem írták volna. A végkielégítésre nézve is alaptalan a kereset, mert a 2. és 11 '/. alatti nyilatkozatok aláírásánál vitatott megtévesztésükre ala­pított panasz nem helytálló. Ugyan is nem is nézve azt, hogy a B) alatti szerződés szerint a beolvadó E. M. I. r.-t. igazgatóságának működése és hatásköre nem azonnal az egyesülés bejegyzésével, hanem csak akkor szűnik meg, ha az összes aktív és passzív vagyont átadta és a beolvadás zavartalan foganatosítása érdekében szükséges okiratokat kiállította és az erre szükséges jogcselek­ményeket teljesítette; ezek közé pedig az alpereshez átlépni nem kívánó tisztviselők szolgálatának felmondása és kielégítése is tar­tozott; az 1923 aug. 6-án kelt 3 7. alatti levelekből felpereseknek tudomást kellett szerezniük arról, hogy az egyesülés nemcsak elhatároztatott, hanem a cégjegyzékbe való bevezetéssel be is

Next

/
Thumbnails
Contents