Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

Hiteljogi Döntvénytár. képező gép ez ido szerint is a felperes birtokában van. A fentiek szerint irányadó tényállás szerint a felperes részéről az árú átadásával teljesedésbe ment ügylet feltételes slornirozása után az árú még a csődnyitás előtt visszakerült felperes birtokába, s minthogy felperes ez után az árúnak a vevő részére való kiadását megtagadta: az ügylet a csődnyitás előtt egyik fél részéről sem tekinthető teljesítettnek. Ennek következtében a tömeggondnok a Cs. T. 20. §-a alapján az ügylettől jogszerűen elállhatott. A jogszerű elállás következtében hatályát vesztett vételi ügylet alapján pedig felperes az ügylet teljesítését vagyis a vételár megfizetését nem igényelheti. Anyagi jogot sért tehát a fellebbezési bíróság ítélete, amidőn a felperest meg nem illető vételárkövetelést a csődhitelezőkkel szemben valódinak mondotta ki. Ezért az alperes felülvizsgálati kérelmének annyiban helyt adni s annak következtében a fellebbezési bíróság ítéletének a megváltoztatása mellett felperest keresetével elutasítani kellett. = Nézetünk szerint a tömeggondnok a Gs. T. 20. §-a értelmében az ítéletben hivatkozott tényállás mellett nem volt jogosítva az ügylettől elállni, mert az ügyletet az eladó már teljesítette. Igaz, hogy az árú a stornomegállapodás alapján újra az eladó rendelkezése alá került, de az eladó a stornomegállapodás némteljesítése miatt ragaszkodott a vételhez, a vételárat per útján érvényesítette s az árúra csak megtartási jogot gyakorolt. Ez a jogvita tehát érdemben lett volna •elbírálandó. Szolgálati szerződés: Özvegyi végkielégítés, 53. ha a férj alkalmaztatása ideje alatt bekövetkező elhalálozása esetére van kötelezve, nem jár a jérj öngyilkossága esetén. (Kúria 1927 máj. 13. P. lí. 5100 1926. sz.) Indokok: Az nem volt vitás a peres felek között, hogy alperes a felperes néhai férjét a 2 •/. alatt csatolt megállapodással 5 év tartamára vállalatához szerződtelte és e szerződés keretében alperes azt is magára vállalta, hogy amenyiben felperes férje «zen alkalmaztatásának ideje alatt elhaláloznék, a tényleges működése utolsó esztendejében élvezett egy évi fizetését fogja felperesnek özvegyi végkielégítés címén folyósítani. E mellett a kir. ítélőtábla még azt fogadta el valónak, hogy felperes férje 4924 október 25-én, — mindössze 6 hónapi és 9 napi szolgálat után, — öngyilkosság folytán meghalt A fellebbezési bíróság ezen utóbbi tárgyalás és bizonyítás egész anyagának szorgos mérlegelésével a Bp. 270. §-ának megfelelően állapította meg és ítéletében részletesen kifejtette azon