Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

ílileljogi Döntvénytár. 61 mértékének megállapításánál a kir. Kúria meggyőződése szerint nem a békebeli és jelenlegi vagyon aránya, hanem a jelenlegi tényleges vagyoni helyzet és teherbírás az irányadó. Mindeme körülményeknek a Pp. 271. §-a szerinti méltatásával a kir. Kúria a fennforgó esetben havi 8.500,000 K nyugdíjat talált méltányosnak, mint amely összeg mind a két fél viszonyaira figyelemmel, a kölcsönös érdekek kiegyenlítésére alkalmas. Nem sértett eljárási jogszabályt a fellebbezési bíróság, midőn havi 2.000,000 K erejéig felperest keresetével el nem utasította; mert alperes fellebbezési kérelme a kereset elutasítására irányulván, az utóbb történt elismerésnek nem elutasításra, hanem marasztalásra kellett vezetnie, ami alperesre azért sem sérelmes, mert a lényleges fizetések beszámítása kimondatott, A valorizálással a pénzérték veszteségével járó károsodás megtérítést nyervén, nem sértett anyagi jogszabályt az a döntés, mely az 1923 : XXXIX. tc. 2. §. 2. pontjában meghatározott késedelmi kártérítést ugyanazon törvény 3. §-a alapján a törvényes kamat erejéig mérsékelte. Valorizálás megtagadása óvadékra nézve. 45. Az államkincstárral szemben alperes, aki óvadék ellenében kapott kölcsön hordókat, az óvadék átértékelésére irányuló követelésével el utasíttatott, mert az ebben beállott értékcsökkenés a hordók visszaszolgáltatásában bekövetkezett késedelem következménye, mert továbbá ez az értékcsökkenés a hordók díjmentes használatával megfelelően kárpótolva van. (Kúria 4926 márc. 4. P. H. 2627/1925. sz.) Indokok : Az irányadó tényállás szerint alperes 1919 szeptember 27-én 27 darab benzines vasbordót vett kölcsön a szegedi autó-osztag parancsnokságától azzal a kötelezettséggel, hogy azokat 1919 november l-ig visszaszolgáltatja. Az ilyen módon létesült haszonkölcsönügylet azáltal, hogy alperes a parancsnokság kívánatára kötelezettségének biztosítására a gazdasági hivatalnál 8100 K-t letétbe helyezett, adásvételi jogügyletté nem alakult át, mert a megjelölt összeg kifejezetten biztosítékul adatott, attól a kérelmétől, hogy az. a hordók ellenértéke fejében fogadtassék el, alperes maga is elállott, ilyen módon alperesnek a hordók visszaadására vonatkozó kötelezettsége továbbra is fennmaradt; ami kitűnik abból is, hogy alperes a nem vitás tényállás szerint az óvadék letétbe helyezése után is ismételve igértc a hordók visszaadását és 3 darab hordót tényleg vissza is adott