Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

40 Hiteljo0i Döntvénytár. 612 1924. szám alatt hozott korábbi ítéletében a felperes részére 7300 K-ban megítélt készpénzkövetelés átértékelése (valorizációja) kérdésével összefüggően azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy a felperes volt Máv. főellenőr az 191 4 : XVII. tc. 2. §-ára tekintettel, mint közhivatalnok állott az alperes szolgálatában, közszolgálali viszonyánál fogva fizetése és egyéb kapcsolatos, különben magánjogi jellegű (1914: XV II. tc. 34. §. harmadik bekezdése) illeti ményei szempontjából a Máv. vele szemben nem kizárólag magánjogi alanyként jelentkezik és így az 1923: XXXIX. (cikk. 8. §. második bekezdésében foglalt jogelv értelmében sem a késedelmi kamatot pótló kártérítésnek, sem az ennél jelentősebb átértékelésnek (valorizációnak) nem lehet helye. A kir. Kúria döntését követő időben jelent meg azonban az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924 : IV. tc. alapján kiadott 5000/1924. M. E. sz. rendelet I. fejezete 1. pontjában foglalt rendelkezésekkel kapcsolatban a m. kir. pénzügyminisztériumnak 1924 augusztus 10-én kelt 3131 1924. P. M. sz. az a körrendelete, amely a kedvezményes ellátásban önhibájukon kívül eső okból nem részesült igényjogosultak részére az 1922 július 1 lől az 1924 június 30-ig terjedő időre korlátozottan a táblázatban, megállapított összegű és pedig aranykoronában meghatározott készpénz megítélését engedélyezett és ezzel a ténnyel a közalkalmazottakat megillető természetbeli elmaradt járandóságok egyenértékét átértékelte (valorizálta). Meg nem támadottan áll ennek a törvényes intézkedésnek jogi folyományaként a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése, amellyel a felperesnek az 1922 július hóról elmaradt kedvezményes ellátás, továbbá a ki nem szolgáltatott szövet és egy pár cipő ellenértéke fejében összesen 89 aranykoronát ítélt meg. Habár a most felhívott pénzügyminiszteri rendeletnek 3. pontja szerint a kedvezményes árú élelmiszerek helyeit 1922 július l-ét megelőző időre a körrendelet alapján való készpénz megtérítésének nincs is helye, ez azonban annak helyes értelmezése mellett nem zárja ki, hogy a kir. k úna a korábbi ítéletét követő időben a fentebb kiemelt újabb törvényhozói és kormányzati rendelkezéseiben megnyilvánuló jogelvekhez képest, amelyek bizonyos mértékben a köztisztviselői pénzbeli illetményeket is már átértékelik, a fellebbezési bíróság jogi álláspontjának elfogadása mellett, az átértékelés az általános magánjogi jogszabályok értelmében ezekre az eredeti jellegük szerint természetbeli, 1922 július 1 -ét megelőző időre eső illetményekre is kimondja, különös tekintettel arra is. hogy a fellebbezési bíróságnak meg nem támadott ítéleti ténymegállapításainak jogi következményekép alperes terhére vétkes késedelem is fennforog.