Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiteljogi Döntvénytár. (lése esetén mindenkor tartolt a biztos jövedelmének a bizonytalannal való felcserélésétől)); az A) alatti okirat 12. pontja felperesnek T — ról való elköltözése esetére a kölcsönösszegnek 10°ó-át minden eshetőség dacára is biztosítja a társas viszony tartamáig; az A) alatti létrejöttét megelőzőleg az 1912 április 8-án kelt E) alatti levélben, a volt cégtulajdonos (felperes apósa) a felperes elköltözését T— ról nyomatékkal sürgeti és kecsegteti őt azzal, hogy az 50,000 K-nak a téglagyári vállalatba való befektetése a felperes jólétét fogja szolgálni, amit egyenesen «garantáb) is; az 1913 augusztus 19-én kelt F) alatti levélben maga másodrendű alperes (cégtulajdonos) a felperes megélhetési aggályainak eloszlatása végeit utal a gyár fejlődésére és a gyár jövedelmeiből testvéries osztozkodást helyez felperesnek kiköltözése esetére kilátásba; az 1922 november 6-iki II) alatti levélben is elismeri másodrendű alperes, hogy T—ról való elköltözése esetére «biztos jövedelmet biztosítottak)) felperesnek. Mindezen okiratok most felhívott tartalmának helyes értelmezésével jutott el tehát a fellebbezési bíróság ahhoz a ténymegállapításhoz, hogy az A) alatti okirat 11 pontja, a felperesnek, aki 1915 szeptember havában T—i székhelyét elhagyta és P—re költözőit, az évi legkisebb 5000 K haszonrészesedéssel a megélhetését kívánta lehetővé tenni. Alperes cég 1912-ben biztosította az 5000 K-át, akkor tehát, amidőn a magyar korona teljes értékű volt és amely összeg a fellebbezési bíróság meg nem támadott ítéleti tényállása szerint is a felperes teljes megélhetését akkor valóban biztosította is. A Pp. "267. §. értelmében a köztudomású tényekel nem kell bizonyítani és így a fellebbezési bíróság eljárási jogszabály megsértése nélkül állapíthatta meg azt a további a gyakorlati élettapasztalatokkal megegyező, de az alperes által is részben beismert tényt is, hogy az alperesi téglagyár, mint iparvállalat értéke és jövedelme a korona értékének romlása idején emelkedő irányzatot mutál, kövelkezéskép a felperes javára legalább is évi 5000 (1912-iki) koronában kikötött haszonrészesedésnek alapja és fedezete az alperes cég értékálló, nagy jövedelmet hajtó iparvállalatában megvan. Erre való különös tekintettel alperes cég az F) alatti (1913, évi) levelében kifejezett ((testvéries osztozkodás)) fogalmával is ellentélbe jönne, hogyha a felperes megélhetését biztosító évi 5000 koronát nem teljes (eredeti) értékben szolgáihalná. Az átértékelés kezdőpontjának megállapításával, ami az alpereseknek az előző időben a fizetés tekintetében tanúsítón maguktartására figyelemmel magában véve nagyfokú mérséklést jelent — a kir. Kúria — a fentieken kívül még az alperes jogi érvelésével szemben kiemeli, hogy a Pp. 413. §-a, amely íléleii előzetes