Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hileljogi Dönloénylár. érvényesíthet, amennyivel az árú, annak nem szerződésszerű minősége folytán, a szerződésileg megállapított vételárnál kevesebbet ér, vagyis ha az árú tényleg kevesebbet ér a kikötött vételárnál. Mar pedig ez az eset ezúttal fenn nem forog. Mert az irányadó tényállás szerint az ökörnek élősúlykilónkéntí átlagos ára az alperes részéről történt szállítás idején 75 K s így a szerződésileg megállapított és a felperes által az ökrök átvétele idején fizetett élősúlykilónkénti 37 K vételárnak kétszeresénél is nagyobb volt. Az előleges szemle alkalmával felmerült költségét pedig a felperes kártérítés címén nem követelheti, mert az ilyen költség nem a kárösszeghez, hanem a Pp. 386. §-a értelmében a perköltséghez számítandó s így a perben hozandó véghatározatban a perköltség viselése iránti intézkedés alkalmával lesz eldöntendő az a kérdés, hogy az előleges szemle költségét az alperes a felperesnek megtéríteni tartozik-e? Ezek szerint nem sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak megtámadott az a döntése, amely szerint a kereset 1., 2. és 8. tét. alatt foglalt kártérítési követelések tekintetében az alperesnek kártérítési kötelezettségét meg nem állapította. Ügylet-értelmezés. 13. «Mielőbb» kifejezés értelme a megvett árú felett való rendelkezés idejének megjelölésére. (Kúria 1925 júl. 2. P. VII. 446/1925. sz.) Indokok: Az e részben , nem vitás tényállás szerinl az alperes mint eladó a 3. •/. alatt csatolt, 1923. évi május hó 30-án kelt kötlevélben kifejezettéi kikötötte, hogy az általa akkor felperesnek eladott 25 werk molinó felelt felperes «mielőbb» rendelkezzék. \ feleknek e részben egyező előadása szerint a molinó ára az adásvételi szerződés megkötésekor emelkedőben volt s alperes eladó a szerződési vételárhoz csak a felperes rendelkezése után jutott. Nyilvánvaló tehát, hogy a 3 */. alattiban foglalt az a kikötés, hogy felperes a megvett árú felett «mielőbb)> rendelkezzék, az alperes eladó érdekében az ő részéről azzal a célzattal történt, hogy az árú folytonos áremelkedéséből keletkező hátrányt magáról elhárítsa. Ilyen körülmények közölt felperes az általa megvett árú feletti rendelkezéssel — ha ez iránt őt az alperes nem sürgette is volna meg — hosszabb időn át nem késhetett és így a felperes azzal, hogy az árú felelt csak 1923. évi június hó 22 én, a szerződés megkötése után csak 23-ik napon, tehát a fent vázolt körülmények között túlhosszúnak tekintendő idő után és akkor is nem az egész 25 werk, hanem csak 10 werk molinó felelt rendelkezett, — a kikötött ((mielőbbi» rendelkezés elmulasz-