Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiteljogi Döntvénytár. nem járhatott az alperesekre nézve avval a joghatállyá], hogy ezáltal az alperesek a korábbi A) alatli szerződést magukra nézve kötelezőnek elismerték volna; mert a Pp. 534. §-a értelmében e helyütt is irányadó fellebbezési bírósági ténymegállapítás szerint e szállításokat az alperesek nem szabad elhatározásukból, hanem csakis a fakormánybiztos kényszerítő hatású intézkedése alapján és előzetes ellenzésük után teljesítették. Az itt kifejtelteknél fogva a peres felek közötti joghatályos szerződésnek nem létében a kereseti követelésnek jogalapja megdőlt és minthogy nem vitás, hogy a felperes által fizetett összegnek (2.345,000 K) a mindenkori irányárak alapulvételével számítva az alperesek által tényleg leszállított mennyiség' (253 w. 36 mm. 16 kgr. fa) pontosan megfelel, azért felperest alaptalan felülvizsgálati kérelmével elutasítani kellelt. Közkereseti társaság tagja uagyonilletősége 11. /. alatt értendő az a vagyoni érték is, amelyet a tagnak a társaság és a cég eszmei értékében való részesedése jelent. — //. Az, hogy az elhunyt tag uagyonilletősége egy éven belül fizetendő ki, csak időhaladéki keduezmény, amelyet a túlélő társasági tagok csak az elhunyt tag elhunyta idejére vonatkozó értékalap csorbítása nélkül vehetnek igénybe, tehát nem használhatók ki valutaváltozási esélyekre. (Kúria 1925 nov. 12. P. II. 5291/1924. sz.) Indokok: Az A) alatti szerződéssel felperesek néhai örökhagyója R. S., úgy az alperesek <LD. és Társa» céggel a közös tulajdonukképen alakítottak és helyeztek üzembe közkereseti társaságot. Ugyanazon szerződés 12. pontjának az a rendelkezése tehát, hogy valamely társasági tag elhalálozása esetén a túlélő és a társaság üzletét tovább folytató cégtagok az elhalt tag örököseinek ennek a (cvagyonilletőségét)) tartoznak készpénzben kifizetni, nem értelmezhető másképen, mint hogy ennek a kártérítésnek mindannak a vagyonértéknek a megváltására ki kell terjednie, amellyel az elhalt tag a társasági tagsági joghelyzete által a cégben bírt. Ily vagyoni érték azonban a tagnak a társaságnak és a cégnek magának az eszmei értékében való részesedése is, amely tehát mint a túlélő és tovább működő tagok kizárólagos vagvoni érdekkörébe átszálló jog szintén nem maradhat a megtérítendő ((vagyonilletőség)) értékének megállapításánál figyelmen kívül. A fellebbezési bíróság ítélete szembe helyezkedik ezzel az anyagi jog-