Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

8 Hileljogi Döntvénytár. Ezzel maga adolt alkalmat a pénz időközi értékesökkenésével beállott kár felmerültére, ezt a kárt tehát teljes összegében áz alperesre annál kevésbbé háríthatja át, mert nem is kérte oly tények megállapítását, amelyekből következtethető volna, hogy ezt a foglalóösszeget annak az esedékesség idejében való felvétele esetében a maga teljességében átmenthette volna. Minthogy azonban viszont az alperes ezt az összeget annak bírói letétbe helyezése helyett 1922. évi december 14. napjáig magánál tartotta s ekként azt jogos alap nélkül használhatta, az 1918. évi december 11. és az 1922. évi december 14. napja közti időközben beállott pénzromlás hátrányai a peres felek közt egyenlő részben megosztandók voltak s így ez az összeg erre az időre csak 50% erejéig valorizáltatott. Valorizálás. 5. 100°/o-os valorizálásnak csakis abban az esetben lehet helye, ha a hitelező kimutatja azt, hogy lejáratkor való fizetés esetén a pénzt teljes egészében megóvhatta volna az elértéktelenedéstől. Csak 70% ítéltetett meg. (Kúria 1925 nov. 25. P. VII. 3483 1925. sz.) Indokok; Nem vitás, hogy az alperesi pénzintézet a vele folyószámla •viszonyban volt felperes részére évi kamatozás mellett, úgynevezett lombard bitéit engedélyezett és nem vitás az sem, hogy alperes 1923. évi június 30-tól kezdődően a hitelnyújtásnak említett módját a felperessel szemben beszüntette s 1923 augusztus 21. keletű levelével arról értesítette a felperest, hogy 1923. évi július 1-től kezdve ötheti kosztkamaltal terhelte meg ; ami ellen a fellebbezési bíróság ténymegállapítása szerint a felperes az értesítés után azonnal tiltakozott. Kérdés az, hogy a felperest e szerint jogosan megillető kereseti tőkét és késedelmi kamatait az alperes valorizált értékben tartozik-e megfizetni? és ha igen: milyen mérvben? vagy csak vaiorizálatlanul ? A kereseti követelés összege nem vitás s az alperes csak azzal védekezett, hogy a heli kamatfelszámításra a felperessel szemben a fentemlített időponttól kezdve joga volt és hogy a felperes ennek felszámítása ellen nem is tiltakozott. Minthogy azonban az alperesnek ez a védekezése a lefolytatott bizonyítás eredményéhez képest mindkét irányban teljesen alaptalannak bizonyult, az alperesnek perbeli magatartása az Összege szerint nem is kifogásolt kereseti követelésnek és késedelmi kamatainak a keresetindítás időpontjától kezdődően valorizálására kellő alapul szolgál. Alapos tehát a felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a kereseti követelést valorizálatlan értékben