Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiletjogi Döntvénytár. 7 Valorizálás. 4. Vételárelőleg 1918. évi értékre 50°/o erejéig valorizáltatott, noha a keresetet a ueoő csak 1922-ben adta be, a valorizálást kérelmet pedig csak 192/i-ben terjesztette elo. ^ ^ ^ p VIJ 3025/1925. sz.) Indokok: Az irányadó tényállás szerint az alperes a felperessel 1917. évi február havában 3800 waggon tűzifa szállítása iránt kötött vételügyletre a 'elperesnek 1918. évi október haváig 34S waggon fát szállított, azután pedig az 1918. évi december 11. napján kelt 'A.-/, alatti levelében a további szállítást megtagadta. Addig, amíg az ügylet hatályban volt s arra az alperes folytatólagos szállításokat teljesített, az alperes a kapott 100,000 K foglalónak a szállításokkal még nem törlesztett 65,924 K 95 f-t kitevő részét jogosan tartotta magánál, azonban a további szállítás megtagadásának időpontjában a nála maradt foglalóösszeget a felperesnek visszaadni tartozott, mert ettől az időponttól kezdve megszűnt annak a lehetősége, hogy a nála visszamaradt foglaló további szállításokkal elszámoltassék. A fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése tehát, hogy a felperesnek visszajáró 65,924 K 95 f foglalóösszeget csak 1918. évi december hó 11. napjától kezdődően valorizálta, nem sérti az anyagi jogot, mert eddig az időpontig az alperes, a fentiek szerint, a foglaló visszaadása tekintetében késedelembe nem esett s mert az a körülmény, hogy a felperes az előleg visszafizetésére is irányuló jelen keresetét csak jóval később, 1922. évi március 27. napján indította meg, a valorizálás iránti kérelmét pedig csak 1924. évi május 30. napján terjesztette elő, az állandó bírói gyakorlat értelmében nem szolgálhat alapul arra, hogy a felperesnek visszajáró foglalóösszeg a visszaadási kötelezettség beálltát követő, a kereseti vagy a valorizálási kérelem előterjesztésével egybeeső későbbi időponttól kezdődően valorizáltassék. A valorizálás kezdőpontját illetően tehát alaptalan, úgy az alperes felülvizsgálati kérelmében, mint a felperes csatlakozási kérelmében felhozott panasz. Ellenben alapos alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel rótta reá a koronaromlásból kifolyólag 1918. évi december 11-ikétől a foglaló visszafizetésének időpontjáig, 1922 dec. 14. napjáig előállott egész kárt. Az irányadó tényállás szerint az alperes 1920 március 29. napján kelt II) alatti levelében felajánlotta a felperesnek a még nála levő foglalóösszeg visszafizetését s azt a felperes I) alatti levelével visszautasította.