Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hücljogi Döntvénytár. 0 ügylelnek hatálytalanná válása folytán csak az előbbi állapot helyreállításának van helye. A másodrendű alperest az elsőrendű alperessel kötött jogügyletből kifolyólag az a kötelezettség terhelte, hogy amidőn a 25,000 cseh kor. kifizetés teljesítésének lehetetlenültéről tudomást szerzett, erről az ő vevőjét — az elsőrendű alperest s illetve, mert ez 4. alatti levelében vevőként B. G-t megnevezte volt — B. G.*-t késedelem nélkül értesítse és az eredeti állapot helyreállításául a felvett magyar koronaösszeget elsőrendű alperesnek, ez pedig a felperesi jogelődnek visszaadja abban az értékben, amellyel az az előbbi állapot helyreállítása iránti kötelezettségének beálltakor bírt. A megállapított tényállás szerint másodrendű alperes a teljesítés lehetetlenüléséről 1921 november 9. napján szerzett tudomást s ugyanezen a napon kapta vissza a 25,000 cseh koronányi kifizetést is a Drevarska Banka pozsonyi cégtől, erről azonban sem az elsőrendű alperest, sem a felperesi jogelődöt nem értesítette, hanem a 25,000 cseh kor. kifizetést 1921 november hó 19. napján másnak 955-ös árfolyamon eladta és utóbb — a csatolt letéti iratok alapján a kir. Kúria által a Pp. 534. §-ának rendelkezéséhez képest felperesnek ily irányú alapos panasza folytán — ezennel megállapított tényállás szerint 1922. évi december 16-án a 25,000 cseh kor. kifizetés eladásakor kezéhez állítólag befolyt s általa elsőrendű alperesnek 1922 december 4. napján kelt 7. •/. a, levele szerint felajánlott, de elsőrendű alperes által el nem fogadott 238,750 magyar kor.-át bírói letétbe helyezte. A fellebbezési bíróság ítéletének meg nem támadott tényállása szerint a felperes által annak idején az elsőrendű alperesnek lefizetett 90,625 magyar kor.-nak akkor, amikor másodrendű alperes a 238,750 kor.-át az elsőrendű alperesnek felajánlotta, 906,250 s így a másodrendű alperes az elsőrendű alperessel szemben fennállott fizetési kötelezettségének csak akkor tett volna eleget, ha elsőrendű alperesnek az eredeti állapot visszaállításaként 906,250 K-t ajánlott volna fel. Nyilvánvaló tehát, hogy a 238,750 K átvételét az elsőrendű alperes jogosan tagadta meg s így másodrendű alperes ennek az összegnek bírói letétbe helyezésével sem szabadult a fizetési kötelezettsége alól. A büntető eljárás folyamán bírói letétbe helyezett összegek pedig felperes részére pedig ki nem utaltattak, azokra a felperes rendelkezési jogot nem nyert s így ezek a letétek sem bírhatnak a fizetés joghatályával. A másodrendű alperes fentebb ismertetelt eljárásából folyóan az elsőrendű alperes, mint a felperesi jogelőddel közvetlen szerződő fél, a másodrendű alperes pedig mint az elsőrendű alperesnek engedményese a bírói gyakorlat szerint az előbbi állapot helyreállításául visszatérítendő készpénzösszeget a felperesnek való-