Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiteljogi Döntvénytár. térítéssel nem tartoznának. Eme további tényállás szerint ugyanis az a 8.235,500 K, amelyre a váltóperbeli marasztalás szólt és amelyet azután felperes 4923 augusztus 27-én kamatjával megkapott, ezen a napon mélyen alatta volt annak az értéknek, amellyel a váltókereset megindításakor, 1922 november 24-én bírt. Felperes ennélfogva a fellebbezés szóbeli tárgyalásán, a tárgyalási jegyzőkönyv kifejezett tartalmával bizonyítottan, a keresetét olyképen felemelte, hogy a vételszerződésről szóló okiratoknak és magának a váltónak a rendelkezése alapján a követelésének dollárban való felszámítására tért át; de a keresetének ez a felemelt része az alperesek fellebbezésének visszavonása és ez alapon bíróilag kijelentett hatályvesztése folytán nem került elbírálás alá. A felperes követelésének ez a része tehát nem volt tárgya abban a váltóperben ítéleti elbírálásnak és így perjogilag a jelen perben új keresettel érvényesíthető volt. Ennek a pernek a sorára maradván fenn azonban természetesen elbírálni azt, hogy az itt perbe vitt ez a kereseti követelés anyagi jogilag mennyire van megalapítva. Ennek az eldöntéséhez pedig az ügynek a tényállása ismét megadja a kellő eligazítást. Amely tényállás t. i. azt mutatja, hogy a váltóperbeli alperesek a l>) alatti adásvételi szerződésben vállalt kötelezettségük nyilt megsértésével adtak be a váltófizetési meghagyás ellen kifogásokat, folytatták le a pert végig az elsőbíróságnál. Fellebbeztek ennek a bíróságnak az ítélete ellen és tárgyaltatták a fellebbezésüket mindaddig, míg a felperes keresetfelemelésének a hatására, egészen nyilvánvalóan éppen eme felemelés érvényesülésének a meghiúsítása végett a fellebbezésüket vissza nem vonták. így következett be az az eredmény, hogy a váltóperbeli elsőbírósági ítéleti marasztalás megfizetésének az idejére (1923 aug. 27.) felperesnek a keresetindításkor (1922 nov. 24.) az akkori dollárárfolyam szerint kiszámított magyar koronakövetelése a korábbi értékének a csekély töredékére esett le. Téves ugyjan, tehát nem is tartható lenn a fellebbezési bíróságnak az az anyagi jogfelfogása, mintha a váltóperbeli alperesek eme magatartásának az lehelne a következménye, hogy ennélfogva felperes visszatérhetne vélelárkövetelésének dollárban való felszámítására és érvényesítésére. Felperes ugyanis vételárkövetelésének a hátralékát a váltókeresetében 8.235,500 magyar koronára maga formálta meg; alperesek tehát ennek az akkor nyomban * való megfizetésével felperes követelésének éppen az ő felszámítása értelmében végleg eleget tehettek volna. Hogy másképen jártak el. hogy nevezetesen a felperes követelésének érvényre jutását jogvédelmi eszközök mondott módozatú kihasználásával vétkesen elodázták, felperest nem a követelésének más valutaszámítási alapra