Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hileljogi Döntvénytár 137 elsőrendű alperes felügyejete és ellenőrzése alall áll, a nyugdíjintézet a társaságnak a nyugdíjügyek intézésére szolgáló szerve ; tekintet nélkül tehát arra, hogy a nyugdíjalap jogi személy-e, vagy nem, a felperes nyugdíjáért a nyugdíjalappal együtt a munkaadó részvénytársaság is felelős; ennélfogva elsőrendű alperesnek az a panasza, hogy felperessel jogviszonyban nem áll, felperes ellene nyugdíjigényt nem érvényesíthet és hogy a fellebbezési bíróság a felperes nyugdíjáért a másodrendű alperessel egyetemleges kötelezettségét anyagi jogszabálysértéssel állapította meg, alaptalan. Az 1926: XVI. le. 4. §-a értelmében a magánjogi szerződéssel alkalmazottak részére készpénzben járó nyugdíj-átértékelésének helye van. A felperest alperesekkel szemben megillető nyugdíj átértékelésére az íd. törv. 12. §-a értelmében, miután a nyugdíjalap az átértékelt nyugdíjfizetésére elegendő fedezetet nem nyújt, a szolgálatadó elsőrendű alperes vagyoni helyzete irányadó. Az alperesi vállalat, amelynél felperes alkalmazva volt, 1914. évi július 1-én már fennállott, ennélfogva az átértékelés az idézett törv. 3. és 4. §-ai értelmében arányszám szerint történik. Felperes az irányadó tényállás szerint 4 914 febr. hó 287án helyeztetett nyugalomba; utolsó fizetése a peres felek egyező előadása szerint havonként 160 K, nyugdíja 14 évi szolgálat után fizetésének 48%-a, vagyis 76'80 fí volt; Az alpere-ek nyugdíj felértékelési arányszáma 50%-ban lévén megállapítva, a felperes havi nyugdíja 38*40 pengőben, vagyis 480,000 K-ban volt megállapítandó. Az 1926: XVI. tc. 14. §-a értelmében az arányszám e törvény életbelépése előtt egy évnél nem régebben esedékessé vált járandóságra is kiterjed ; a törvény 1926 augusztus 1-én lépvén éleibe, felperes részére az arányszám alapján átértékelt nyugdíjrészletek 4925 aug. 1-től kezdve voltak megítélendők, annak felemlítésével, hogy az arányszám megváltoztatása esetén az új arányszám lesz irányadó. Ez azonban nem zárja ki a törvény életbelépését egy évnél hosszabb idővel megelőző időre járó nyugdíj átértékelését, amelyre nézve a bírói gyakorlatban a törvény életbelépése előtt kialakult jogszabályok lévén az irányadók, felperesnek a kereset beadását megelőző hónap első napjától, vagyis 1923 október 4-től 4925 július 34-ig, az összes körülmények figyelembevételével a Pp. 271. §-a alapján a fellebbezési bíróság ítéletében meghatározott összeggel megegyezően, havonként 860,000 K-ban volt megállapítható. Minthogy felperes a követelés jogalapja tekintetében pernyertes lett, a nyugdíj összege pedig bírói megállapítástól függött,