Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

128 Hiteljogi Döntvénytár. kezése napjától kezdve illetményeire való igényét az alperessel szemben megállapította. Máv. műhelybe tanoncul felvett, 18 évnél fiatalabb egyén 96. nem tekinthető felszabadulása előtt oly ideiglenesen alkalmazott munkásnak, aki, ha időközben a segédi vizsgát letette, tanonci szolgálatbalépésétől számított három év múlva állandó alkalmazottá válnék, hanem indokolás nélkül napi felmondással elbocsátható. (Kúria 1926 szept. 1. P. II. 4658/1925. sz.) Indokok: Az 1914: XVII. tc. 5. §. III. 1. pontja éneimében az I. bekezdés általános szabályától eltérően vasúti szolgálatba műhelybe tanoncul a 18 évnél fiatalabb, de legalább is 14. életévét betöltött ifjút is fel lehet venni, ha írni, olvasni tud és a számtan alapműveleteiben jártas. Ebből azonban nem következik, minlha az ily tanoncot felszabadulása előtt is oly ideiglenesen alkalmazott munkásnak lehetne tekinteni — aki, ha időközben a segédi vizsgát letette — nem ez utóbbi időponttól, hanem tanonci szolgálatba lépésétől számított három év elteltével állandó alkalmazottá válnék. Ugyanis az íd. t. 2. §. IV. pontja szerint munkásnak az az ideiglenes vagy állandó alkalmazott tekintendő, kit munkabér élvezete mellett állandóan szükséges, szakszerű munkák végzésére alkalmaztak. A tanonci szolgálat azonban még nem ilyen munkára való alkalmazás; mert a tanonc a munkaadóval nem áll olyan szolgálati viszonyban, melynek tartalma szerint a munkavállalót csak munkaerejét és idejét, a munkaadó pedig csak a munkabért köteles szolgáhatni ; hanem a tanonc jogviszonya lényegileg tanviszony, melyben a munkaadó arra vállalt kötelezettséget, hogy a tanoncot meghatározott időn át és meghatározott feltételek mellett az üzemében vagy vállalatában folytatolt munkákra megtanítja; az oktatást nyerni kívánó pedig kötelezi magát, hogy oktatója részére az említett munkák megtanulásához szükséges mértékben dolgozni fog. A tanoncviszonyt nem zárja ki az, hogy a tanonc munkájáért díjazást kap. Ez az álláspont felel meg a törvényhozás általános jogi felfogásának is; mert a jogfejlődés általános iránya amellett szól, hogy a tanviszony befejezése előtt a tanonc munkássá nem válik, és ezért az állandó alkalmazás előfeltételét ké-