Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

116 Hiteljogi Döntvénytár. pontjából lehet szükséges. A KT. 173. §-a csak erre vonatkozóan tartalmaz rendelkezést olyan értelemben, hogy a névre szóló részvények átruházása üres hátirat mellett történhetik ugyan, de a birtokos, amennyiben az alapszabályok nem intézkednek, a társaság irányában igazoltnak csak akkor tekintetik, ha az átruházás a részvényes felmondása mellett a társasági részvénykönyvbe bevezettetett. — A részvény tulajdonosának legiiimációja nemcsak a hátiratok összefüggő láncolatában vagy üres hátiratban állhat, hanem engedmény útján is átruházható a névre szóló részvény, minthogy a KT. fentidézett 173. §-a a hátiratot nem teszi kötelezővé (Nagy Ferenc kézikönyve 371. o. 4. jegyzet). Nagy Ferenc u. i. azt tanitja helyesen, hogy a névre szóló részvények átruházásához az átruházási szándéknak írásbeli alakban kifejezése szükséges, s hogy ez vagy magán a részvényen vagy külön okiratban történhetik. Kellő legitimációt nyújthat az arra jogosítottól eredő meghatalmazás is, öröklés, árverés, gyámi kirendelés vagy a részvény megsemmisítését kimondó végzés. Ezek tudvalevően még a váltóra nézve is legitimálnak. Nem hisszük tehát, hogy értékpapirkereskedő, aki a rendes forgalomban, tőzsdén jegyzett részvényt annak tőzsdei árfolyamán vásárol, azon az alapon kötelezhető lenne harmadik személy részére azok kiadására, mert azokon hátirat nincsen, noha névre szólanak. Ilyen névre kiállított részvény igen sok van a tőzsdei forgalomban hátirat nélkül. — ad II. Még aggályosabb a döntésnek az a része, amely az ügylet egységes voltánál fogva még azoknak a részvényeknek a kiadására is kötelezte az alperest, amelyek hátirattal el voltak látva. Nem tekintve azt, hogy ha ez az álláspont helyes volna, úgy az ügylet egységességénél fogva a kereset elutasítása is egyaránt azzal megokolható lenne, csupán abból, hogy ugyanazon ügylettel vásárolt az alperes hátirattal ellátott részvényeket, amelyeknek kiadására az ítélet álláspontja szerint sem volna tehát kötelezhető, nem vonható le az, hogy ennek ellenére harmadik személynek ő ezeket az általa kifizetett részvényeket kiadni köteles. Közvetítési jutalék 88. teljesedésbe nem ment vételügylet közvetítéséért is jár. ~, . , ^ „ ' (Kúria 4925 máj. 22. P. II. 445/1925. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság ítéletének meg nem támadott ténymegállapítása szerint a peres felek között Milanóban oly értelmű megállapodás jött létre, hogy amennyiben a felperes az alperesnek Milanóba érkezett két vágón húsárúját 5*50 lira kilogrammonkénti egységárban egy vevőnél elhelyezi, úgy a felperes 4 % jutalékot kap a vételár után, amennyiben pedig ennél magasabb áron adná el, úgy a felperest az 5*50 lirán felüli árnak még 50%-a illeti meg. Ezen ténymegállapítás alapján az alperes azon védekezésével szemközt, hogy a felperesnek csak eladási, de nem közvetítési megbízást adott s ezért a felperesnek csak akkor járna jutalék, ha az árut tényleg eladta és a vételár befolyt, a felek közölt létrejött megállapodás kereskedelmi ügylet közvetítésére irányuló szerződésnek tekintendő. Minthogy pedig a KT. 546. §-a értelmében a jutalék akkor követelhető, ha a közvetítés következtében az ügylet megkötte-