Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

400 Hitcljogi Döntvényiár. azzal szemben, hogy a készpénzvagyonok a közludomás szerint nem voltak a háború alatt s azt követőleg beállolt gazdasági válságon teljesen álmenthelők, nincs adat arra, hogy a felperes követelését teljes értékben meg tudja őrizni, ha azt az alperestől az esedékességkor megkapja. Ezért figyelemmel arra, hogy még a háború kitörése előtt lejárt követelésről van szó s így a valorizáció kezdőpontja oly időre esik, amikor a korona még teljes aranyérlékel képviselt, továbbá figyelembe véve a pernek a felek személyére s a követelés természetére vonatkozó adatait, a kir. Kúria a követelés 20%-os valorizálását látta megfelelőnek. Valorizálás: üzlelátvevőt is terheli, 73. bárha az üzlet át ruházó tartozására nézve a valorizálás nincsen szerződéssel kikötve. (Kúria 1926 jún. 23. P. IV. 1079/1926. sz.) Indokok: Az állandó bírói gyakorlat értelmében üzletátruházás akkor forog fenn, ha az átruházás tárgyául szolgáló üzleti értékek a maguk összességében a kereskedelmi üzlet folytatására alkalmasak és nem fogalmi kelléke az üzletátruházásnak az, hogy az üzlethelyiség is átruháztassék. Habár a meg nem támadott tényállás szerint nem volt megállapítható, hogy a harmadrendű alperes az első- és másodrendű alperesek közös üzletének cégét, üzleti helyiségét és berendezését, vevőkörét vagy követeléseit megszerezte volna, azon megállapított tény alapján, hogy a harmadrendű alperes az első és másodrendű alperesek közös üzletének egész meglevő árúkészletét — az üzleti tartozások fedezésére szolgáló vagyonnak túlnyomó részét — szerződés útján megvette, tehát olyan üzleti árukészletet vett át, amely őt önálló üzlet folytatására alkalmas helyzetbe hozta, a fellebbezési bíróság helyes anyagi joga felfogással kötelezte a harmadrendű alperest az ítéletében felhívott törvényhely rendelkezéséhez képest az első- és másodrendű alperesekkel egyetemlegesen ezeknek általa a rendes kereskedő gondosságával megtudhatott kereseti üzleti tartozása megfizetésére. Habár a harmadrendű alperes akkor került az első- és másodrendű alperesekkel összeköttetésbe, amikor ezeket a felértékelésből eredő kötelezettség már terhelte, ő a jelzett viszonynál fogva az azokat terhelő kötelezettségért jogszabály értelmében abban a mértékben felelős, amint az eredeti adósok kötelezettsége keletkezelt s ennek az alperesnek a felértékelt kereseti összegben az első- és másodrendű alperesekkel egyetemleges marasztalása sem sért anyagi jogot.