Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiteljogi Döntvénytár. 99 nyúló igényével a felperest elutasító rendelkezése sem ütközik anyagjogi szabályba s felperesnek e miatt emelt panasza is alaptalan. Valorizálás: csak 20°/o-os 72. í9Ui-ben jogerősen meyitélt tűzkárbiztosítási összeg után. (Kúria 1926 jún. 15. P. VÍI. 221/1926. sz.) A kir. Kúria: Felperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt ad és a fellebbezési bíróság ítéletének részben való megváltoztatásával az alperest arra kötelezi, hogy a felperesnek fizesse meg 20%-át annak a különbözetnek, amely a magyar korona zürichi árfolyamjegyzésének alapúi vétele melleit 22,500 K tőkének s ezután 1914 február 15. napjától számított 5°/0-os kamatnak 1914 febr. 15-iki és 1924 ápr. 23-ikí értéke között mutatkozik. Indokok: A 40. P. 79,027/1915. sz. a. folyt pernek beszerzett iratai szerint az alperes a felperes javára az utóbbit 1913 november 7. napján ért tűzkár megtérítéseként az 1924. évi március 30-án hozott s jogerőre emelkedett elsőbírósági ítélettel 22,500 K tőkének s ez után 1914 február 15. napjától számított 5%-os késedelmi kamatnak fizetésére köteleztetett. E jogerős marasztalásból kétségtelen, hogy az alperesnek ezen 22,500 K tartozása már a késedelmi kamat fizetésének kezdő időpontjában, 1914 február 15-én esedékessé vált. Nem vitás, hogy az alperes ezt a tartozását csak 1924. évi április 23-án fizette meg, amikor a magyar koronának az értéke, szemben az esedékességkor volt teljes aranyértékkel, igen nagy mértékben csökkent. A teljesíteti fizetéssel tehát a felperes az őt megillető vagyoni érték elenyésző kis részét kapta meg s így jogos a felperesnek a fizetett összeg felvétele alkalmával, 1924 április 23-án írt s valódiságra nem vitás A/F) alatti levél tartalma szerint fenntartott az az igénye, amely szerint a korona értékében beállolt csökkenésből származó vagyoni hátrány megtérítését kívánja. A felperes a jelen keresetben ezt a követelését érvényesíti a felszámított valorizációs különbözeti összegben s a fent kifejtettek értelmében az anyagi jogot sérti a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése, amely szerint az alperes terhére róható vétkes fizetési késedelem hiányában a keresetet egészben elutasította, mert a valorizáció alapja a fentiek szerint nem az adós vétkessége, hanem a fizetés idejéig beállott pénzromlás. A felperesnek azonban nem lehet jogos igénye arra, hogy az 1914 február 15-én esedékessé vált 22,500 K követelése az esedékesség fenti időpontjára 100%-ban valorizáltassék, mert 7*