Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Hiteljogi Döntvénytár. Valorizálás, mert a hitelező nyilván csak számítási hibából követelt kevesebbet. 58. Közös haszonra, illetve veszteségre folytatott téglagyárba az egyik tag által befordított összegnek valorizálása a visszafizetés késedelmessége okából a hitelező által követelt összegnél nagyobb összegre^ mert noha a hitelező korábbi időpontra kérte a valorizálást s kijelentette, hogy az általa megjelölt öszszeggel megelégszik, az általa követelt átértékelési összeg nyilván számítási hibán alapult. (Kúria 1925 ápr. 22. P. II. 80/1925. sz.) Indokok: Az a tényállás, hogy a felperes és az eredetileg perbevont két alperes az elsőrendű alperes tulajdonában lévő téglagyárnak üzembe helyezése és a vállalatnak közös haszonnal és veszteséggel való folytatására nézve szóbelileg véglegesen megállapodtak; hogy a felperes a téglagyári vállalatba az 1918. évben 130,000 K készpénzt fektetett. Megfelel az anyagi jognak az a jogi álláspont, hogy alperesek a betét visszafizetésének nem menthető késedelme folytán felperest a korona vásárló erejének romlása miatt szenvedett károsodásért kártalanítani tartoznak. Azonban a méltányosságnak nem megfelelő a kártalanításnak az a módja, mellyel a fellebbezési bíróság a pénz romlásával felperest ért teljes károsodásért 1.500,000 K-nak 1923. december 6-i árfolyam szerinti értékével találta kiegyenlítendőnek. Ugyanis az a körülmény, hogy az 1923. évi december 6-án tartott fellebbezési tárgyaláson felperes, aki ugyanekkor követelésének 1918. szeptember 8-ára való valorizálását kérte, a per tárgyának az értékét 1.500,000 K-ra tette és kijelentette, hogy ekkora összeggel megelégszik; a nagyobb összegű valorizációról való joglemondásnak azért nem tekinthető, mert nyilvánvaló, hogy ez az átértékelés számítási hibán alapszik és mert felperes eredeti valorizálási kérelmét a későbbi fellebbezési tárgyalásokon is fenntartotta ; méltánytalan volna tehát, hogy a pénz értékromlásának túlnyomó nagy része önhibáján kívül felperesre háríttassék. A kir. Kúria tehát a bírói gyakorlatnak megfelelően a követelését csak arra az időre nem valorizálta, amely alatt felperes a keresetindítással indokolatlanul késett és ezzel a mulasztásával a pénz romlásának hátrányait magára vette; annál is inkább, mert alpereseknek az a jogellenes cselekménye, hogy a megkötött egyez-