Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

30 Hüeljog i. Dönt vén ytár. szálloda berendezésében is irányító részt vett és hogy az iparengedélyek az ő nevére szólottak, hogy az alperes részvénytársaság üzletének vezetéséért a hatóságokkal szemben ó' volt felelős és hogy a szálloda vendégeivel szemben a szálloda vezetó'jeként jelentkezett: felperes munkaköre oly fontos és széleskörű volt, hogy túlment a nagyobb iparvállalatoknál alkalmazni szokott és fontosabb teendőkkel megbízott közönséges üzletvezető hatáskörén és jelentőségre nézve nem azonosítható az ip. t. 92. §-ában felsorolt fontosabb teendőkkel megbízott kereskedő vagy iparossegédek, mint raktárnokok, könyvelők és ezekkel egy rangba helyezett ipari üzletvezetők hatáskörével. Ezért mellőzve a fellebbezési bíróságnak a cégvezetőkre vonatkozó indokolását, a kir. Kúria is úgy találta, hogy felperes e segédszemélyzet körébe nem sorozható és hogy őt ennél hosszabb felmondási idő illeti, melyet hat hónapban állapított meg. Szolgálati szerződés (alkalmazott elbocsátása; próbaidő: bizonyítási teher). 32. A munkaadó a felperest mint próbaidőre alkalmazottat bocsátotta el felmondás nélkül; a perben a rögtöni hatályú elbocsátást szakértelem hiányára is kívánta alapítani. A Kúria kimondotta, hogy a munkaadó az elbocsátást utólag más okra alapífani nem volt jogosítva, ellenben az alkalmaztatás végleges minőségének bizonyítása a felperes alkalmazottat terheli. _, . . , r r (Kúria 1925 febr. 3. P. II. 3825/1924. sz.) Indokok : A fellebbezési bíróság a keresetnek a szolgálati illetményekre irányuló részét az alperes utóbbi védekezésének az alapján utasította el; mert az erre vonatkozólag megállapított tényállásra való. tekintettel a felperes ellen alkalmazott rögtönös elbocsátást jogszerűnek ítélte meg. Felperes azonban a felülvizsgálati kérelmében nem alaptalanul panaszolja, hogy a keresete elutasításának ez az indoka jogilag nem helytálló ; mert alperes felperes ellen az elbocsátást nem szakértelmének hiányára, hanem alkalmaztatása próbaidősségére alapított okon vette foganatba s így nincs anyagi jogi alapja annak az álláspontjának, mintha az elbocsátást utólagosan a kérdéses másik okra is jogosult volna visszavezetni. Marad tehát döntőnek a felperes alkalmaztatása véglegességének vagy próbaidősségének a kérdése. Erre nézve a felperes, aki a kereseti jogát az alkalmaztatásának végleges minőségéből