Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Hileljogi Döntvénytár. 34 származtatja, volt a bizonyítással terhelt fél s a fellebbezési bíró­ság ebben a kérdésben ennek dacára azon az alapon döntött az alperes terhére, hogy a felperes alkalmaztatásának próbaidősségét nem találta megállapíthatónak, vagyis azon az alapon, mintha a bizonyítás e részben az alperest terhelte volna. A bizonyítási teher kérdése nem pusztán az eljárásra vonat­kozó kérdés s így a Pp. 543. §-a szerint a kir. Kúria eme jog­szabálysértés észlelésével nincs a felek által felhozott panaszhoz kötve. Minthogy pedig ilyképen a kir. Kúria előtt a felperes alkal­maztatása véglegességének kérdésében nincs olyan irányadó tény­állás, mely a per érdeme felől hozandó határozatának alapja lehetne: a fellebbezési bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelem­mel megtámadott részét feloldotta. Szolgálati szerződés (felmondott alkalmazott nem részesítendő fizetésemelésben). 33. A felmondási idő alatt a munkaadó többi alkalmazottainak juttatott fizetésemelésben a felmon­dásban levő alkalmazott nem részesítendő. (Kúria 4925 jan. 28. P. II. 3717/1924. sz.) Indokok : Tételes anyagi jogszabályba ütközik felperes részére a felmondási idő alatt alperes által másoknak megadott fizetés­emelésnek a megítélése is. Mert a munkaviszonyokban, nevezetesen az 1884 : XVII. tc. 88. §-ának rendelkezése szerint a ipari munka­viszonyokban is a fizetés kérdése a felek szabad szerződési meg­egyezésének a tárgya s nincs oly bírói joggyakorlat, amely kor­látolás alá vetné a munkaadót abban, hogy azokat az alkalmazott­jait, akiket fizetésemelésben részesít vagy nem részesít, a szerző­dési szabadsága elvénél fogva a saját belátása szerint maga vá­lassza meg. Rákényszeríteni tehát a munkaadót arra, hogy azt a fizetésemelést, amelyet az egyik alkalmazottjának juttat, a másik­nak is megadja, semmiféle anyagi jogszabály erejénél fogva nem lehet; vagyis — a jelen perbeli vitakérdést illetőleg — nincs olyan jogszabály, amely a többször felhívott rendeletszakasznak azt az anyagi jogi intézkedését megmásítaná, hogy a felmondási időre járó munkabért a szolgálati szerződésnek a felmondás idejében érvényben álló rendelkezései szerint kell megállapítani. Áz utóbbi rendelkezések értelmében járó illetményét a felperes mind megkapta, ezenfelül való illetményben részesítésére pedig a mondottak szerint nincsen törvényes alap.

Next

/
Thumbnails
Contents