Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Hiteljogi Döntvénytár. utóbbi kontingens sem maradhatott az id. leikkel megalkotott pragmatikus jogviszonyi szabályozásnak az oltalmán kívül pusztán csak annál a ténynél fogva, hogy a szolgálati alkalmaztatásának az eredete más; kétségtelen, hogy az 1914: XVII. tc. 56. §-ának rendelkezése alapján a hivatali személyzetének erre az állományára is kiterjedő szolgálati szabályzatot kidolgozni és a kereskedelemügyi miniszterhez felterjeszteni az alperesi hivatal is tartozott volna. Ámde ha ez — amint csakugyan tényállás — nem történt meg, ennek nem az a következése, hogy alperesnek saját maga alkalmazta tisztviselői, köztük tehát a felperes, ennélfogva a szolgálati joghelyzetükben a fegyelmi jogi alávetettségtől felszabadullak volna, hanem csak az, hogy ők a magában a kérdéses törvényben netalán foglalt eltérésekkel továbbra is megmaradtak a mással még nem helyettesített régi szabályzatuknak az uralma alatt. Ebből a szempontból pedig a felperes fegyelmi bíróságilag kimondott elbocsátásának s a létszámból ennek alapján történt törlésének a jogszerűségéhez nem fér kétség. Felperes ugyanis maga is elismerte, hogy fegyelmi elítéltetése a mással még fel nem cserélt 1908. évi Szolgálati és Illetményszabályzat VI. fejezetének megfelelően lefolyt eljárásban oly okok alapján történt, amelyek, valóságuk esetén, ellene az elbocsátás büntetésének az alkalmazására alapul szolgálhattak. Valók voltak-e azonban ezek az okok, oly kérdés, amelyek elbírálása egyedül a Szabályzat értelmében alakult bírósági szerveknek a megítélésétől függött és az e részben hozott megállapításuk a törvény rendes útjának a bíróságait is köti. Minthogy pedig ezek a tények, amelyekben a fegyelmi bíróságok felperest fegyelmileg vétkesnek találták, az 1914 . XVII. tc. 34. és 35. §-a értelmében is a szolgálatból való elbocsátással voltak megtorolhatok: nincs törvényes alapja a keresetnek, amely eme fegyelmi határozatok érvénytelenségéből származtatottan kíván, az alperes ellen kártérítési magánjogi igényt érvényesíteni. Az emez igény érvényesíthetőségét megállapító fellebezési bírósági ítéletet tehát megváltoztatva, a kir. Kúria felperest a keresetével elutasította. Vétel: a választott jogtól megengedett eltérés; valorizálás. 99. /. Az alperes lakóhelye és az árú átadására kikötött hely a per során más államhoz csatoltatott. Kimondatott, hogy a felperes vevő jogosan térhetett át teljesítésre irányuló keresetéről kártérítés követe-