Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)
80 //ileljogi Döntüénytár. rizáló mellékkövetelés nélkül indított perét éveken át nem szorgalmazta ; ilyképen pedig csak a joga érvényesítésében tanúsított saját késedelmével állott be az az évekre menő időmúlás, amely a korona valuta értékének közben folyton tartott romlása folytán a követelése tőkeértékének károsító devalválódását előidézte. A felperes saját maga okozta kárának megtérítésére irányul*) követelés elutasítása tehát a helyes anyagi jog alkalmazás szempontjából vitathatatlan lévén, a kir. Kúria az eme fellebbezési bírósági ítélet ellen támadó felülvizsgálati kérelmével a felperest efutasította. Valorizálás és késedelmi kártérítés. 76. /. Valorizálás és az 1923: XXXIX. tcikkben szabályozott mérsékelt késedelmi kártérítés együttesen megítélhető. — II. A kikötött havi 2°/o kamat a ualorizálatlan tőkeösszeg után számítható csupán. (Kúria 4925 ápr. 2. P. II. 5970/1924. sz.) Indokok: Az irányadó tényállás szerint a peresfelek szerződése állapította meg, hogy alperesek pénztartozásukat értékcsökkenés esetén a zürichi korona árfolyama szerint, vagyis valorizál tan tartoznak visszafizetni. Az 1923: XXXIX. tc. 3. §-a nem azt jelenti, mintha ily esetben a törvény életbelépésétől kezdve valorizálásnak nem volna helye és ennek helyébe a 2. §. második bekezdésében említett mérsékelt kártérítés lépne; hanem azt, hogy a tartozási összeg átszámítása kapcsán csak mérsékelt kártérítés ítélhető meg és esetleg ez utóbbi is a törvényes kamat mértékéig mérsékelhető. A szerződésileg kikötött átértékelés tehát a feleket az idézett törvény életbelépése után is kötelezi. Ezért anyagi jogszabályt sértett a fellebbezési bíróság, midőn 1923 december hó 16-ától kezdve felperes követelését nem valorizálta és e helyett ettől az időponttól kezdve csak mérsékelt kártérítést ítélt meg. Nem alapos az a panasz, hogy a kikötött havi 2% kamatot is valorizálva vagy a valorizált tőkeösszeg után kellett volna megítélni; mert a pénz értékcsökkenése a valorizációban megtérülvén, a szerződési kamat, mint a pénz használatának ellenértéke, csak az eredeti tőketartozás után ítélhető meg; annál is inkább, mert a kamatláb magassága (évi 24%) csak abban leli jogos indokát, hogy azzal a pénz értékcsökkenésének a kamatra való hatása ellensúlyoztassék.